Hatványtörvény-eloszlás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hatványtörvény-eloszlás egy olyan valószínűség-eloszlás, melynek sűrűségfüggvénye (vagy diszkrét esetben a tömegfüggvénye) a következő kifejezés:

ahol , és egy lassan változó függvény, mely kielégíti a követelményt, konstans mellett. -nek ez a tulajdonsága közvetlenül abból ered, hogy aszimptotikusan skála invariáns, és így az csak az alakot befolyásolja és véges mértékben az alsó farok részt. Például, ha egy konstans függvény, akkor van egy hatványtörvény, mely minden re érvényes. Sok esetben kényelmes egy alsó értéket feltételezni, melyre a törvény érvényes. E két esetet kombinálva, és ahol egy folytonos változó, a hatványtörvény a következő kifejezéssel irható le:

ahol a normalizáló állandó. Ezután tekinthetünk néhány jellemzőt. A momentum (matematika):

ahol . Ez azt jelenti, hogy minden momentum divergál. Ha . az átlagos és minden magasabb rendű momentum végtelen; ha , akkor létezik a középérték, de a szórásnégyzet és a magasabb rendű momentumok végtelenek. Ha véges számú mintát veszünk az eloszlásból, akkor ez a viselkedés maga után vonja, hogy a centrális momentum becslések divergáló momentumokra sosem konvergálnak, mivel egyre több adat kumulálódik, és folytatják a növekedést. Ezt a hatványtörvény-típusú eloszlást Pareto-eloszlásnak is hívják, egy eloszlás Pareto farokkal vagy változó farok méretű eloszlásnak. Egy másik hatványtörvény-eloszlás, mely kielégíti a fenti formulát, a hatványtörvény exponenciális levágással:

Ebben az eloszlásban az exponenciális hanyatlás felülírja a hatványtörvény viselkedést nagy értékeknél. Ez az eloszlás az alternatívája az aszimptotikus hatványtörvény-típusú eloszlásnak. Például, habár a Gutenberg–Richter-összefüggést szokták a hatványtörvény-eloszlás példájának említeni, a földrengések magnitudóinak eloszlása nem követi a törvényt esetben, mert a Földhéjben véges mennyiségű energia van, és ezért kell hogy legyen a földrengésnek egy maximum értéke. Amint a skála közelít ehhez az értékhez, csökkenni kezd.

Irodalom[szerkesztés]

  • Solt György: Valószínűségszámítás. (hely nélkül): Műszaki könyvkiadó. 2006.  
  • Ketskeméty László: Valószínűségszámítás tömören. (hely nélkül): Aula Kiadó. 2009. ISBN 9789639698215  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]