Normalizáló állandó
A normalizáló állandó koncepciója a valószínűség-számítás, és a matematika egyes területeiről származik.
Tartalomjegyzék |
Meghatározás [szerkesztés]
A normalizáló állandó egy konstans, mellyel megszorozva egy sehol-sem-negatív függvény, annak görbe alatti területe 1 lesz. Más szavakkal, a normalizáló konstans az egységnyi integrálértéket biztosítja. Például, ezzel előállítható a sűrűségfüggvény, vagy a tömegfüggvény. [1][2]
Példák [szerkesztés]
Ha például definiáljuk a:
függvényt,
akkor kapjuk:
Ha
függvényt a következőképpen definiáljuk:
akkor
függvény a sűrűségfüggvény[3]. Ez a standard normális eloszlás sűrűsége (a standard azt jelenti, hogy a középérték=0, a szórásnégyzet=1). A
konstans a
függvény normalizáló állandója. Hasonlóképpen:
és így:
a valószínűségi tömegfüggvény a nem negatív integerek tartományában.[4] Ez a Poisson-eloszlás tömegfüggvénye λ várható értékkel. A Boltzmann-eloszlás parametrizált normalizáló állandója központi szerepet játszik a statisztikus mechanikában. Ebben a kontextusban normalizáló állandót partició függvénynek hívják.
Nem sztochasztikus folyamatokkal kapcsolatos felhasználás [szerkesztés]
Az Legendre-polinomok jellemezhetők ortogonalitással, tekintettel az egyenletes mérésre az [1,-1] intervallumban. Az a szorzótényező, mellyel 1 értékűvé válik a polinom, az a normalizáló állandó. Ortonormális függvények is normalizálhatók:
tekintettel egy belső szorztara: <f, g>.
Az 1/√2 konstans segítségével létrehozhatók hiperbolikus függvények ( hiperbolikus szinusz és a hiperbolikus koszinusz) a hiperbolikus háromszög oldalaiból.
Irodalom [szerkesztés]
- Solt György: Valószínűségszámítás. Műszaki könyvkiadó. 2006.
- Ketskeméty László: Valószínűségszámítás tömören. Aula Kiadó. 2009. ISBN 9789639698215
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
- Valószínűség-számítás
- Sűrűségfüggvény
- Statisztika
- Matematika
- hiperbolikus háromszög
- Legendre-polinomok


függvényt,




