Hanzéros Géza
| Hanzéros Géza | |
| Élete | |
| Született | 1875. február 16. Alvinc |
| Elhunyt | 1935. március 1. (60 évesen) Nagyhalmágy |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Hanzéros Géza (Alvinc, 1875. február 16. – Nagyhalmágy, 1935. március 1.) erdélyi magyar költő.
Életpályája
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Majláth Főgimnáziumban végezte, 1897-ben a budapesti egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet. Honctőn, majd Nagyhalmágyon gyógyszerész, szinte egész életét az Erdélyi-szigethegységben töltötte, s e tájegység alhavasi flórájának tudományos körökben is nagyrabecsült szaktekintélye volt. A Hírnök munkatársa, e lap hasábjain adta közre verseit és Eminescu-fordításait.
Halk szavú, formatökélyre törekvő költő, verseit fegyelmezettség jellemzi. Gondolati ihletésű lírájának – miként Áprily esetében – a férfikor lehiggadt életbölcsességén átszűrt természetélmény sajátos színt, egyéni varázst kölcsönöz. Gainobihariász című, ma már könyvritkaságszámba menő vígeposza (Kolozsvár 1923) erőteljes epikusi vénáról tanúskodott, azonban a tehetségéhez fűzött reményeket nem tudta valóra váltani; súlyos betegsége miatt korán elhallgatott.
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
.svg){kind=small}