Hans Aanrud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Aanrud
Aanrud.jpeg
Élete
Született 1863. szeptember 3.
Vestre Gausdal, Oppland
Elhunyt 1953. január 9. (89 évesen)
Oslo
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza, dráma

Hans Aanrud (Vestre Gausdal, Oppland, 1863. szeptember 3.Oslo, 1953. január 9.) norvég író, aki főként novella- és színműíróként vált ismertté. Műveiben a délkelet norvégiai parasztok életét mutatta be a 19. és 20. század fordulójának idejéből. Vígjátékaiban kigúnyolta a félművelt, öntetszelgő hivatalnoki és papi réteget, melyek magatartásával és viselkedésével az egyszerű emberek józanságát állította szembe.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hans Aanrud parasztcsaládból származott és Közép-Norvégia hegyes-völgyes vidékén nőtt fel. Latin iskolába járt és azután magántanárként kereste a kenyerét. Amikor íróként első sikereit learatta, a fővárosba költözött. Ott irodalom- és színikritikusként tevékenykedett. 1911 és 1923 között az Oslói Nemzeti Színház tanácsadója volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aanrud szülőhelye, iparosítás előtti paraszti életének realista ábrázolásával szerzett hírnevet. Az egyszerű parasztok gondolkodásmódját részben a párbeszédekben és a bájos kifejezésmódban mutatta be. A vidéket hangulatosan és humorosan, túlnyomórészt tragikai akcentussal írja le. A karakterek, a cselekmény és a tájleírás mégis egységet képeznek. Aanrud meséinek főszereplői gyakran gyerekek, ezért az ezekről szóló könyvei kedvelt gyerekkönyvekké váltak. Ennek ellenére Aanrud ezeket az olvasmányokat idősebb olvasóknak szánta. Skandinávia többi országában, Nagy-Britanniában és Németországban meséit hamarosan lefordították és kiadták. Aanrud legsikeresebb meséihez Sidsel hosszú szoknyácskája című meséje tartozik, amelyben egy norvég pásztorlány a bátyjától nászajándékba egy túlságosan hosszú szoknyát kap, és a leány emiatt kapta a „hosszú szoknyácska” becenevet. A könyv 1903-ban jelent meg. A Sölve Solfeng, amit 1910-ben adtak ki, egy pásztorfiú története, akinek az otthona a norvég hegyvidék, és a mű nagyon népszerű lett. Mindkét írás tartalmában a kemény körülményekről szól, amelyek között a parasztgyerekeknek dolgozniuk kellett, távol a szüleiktől és amelyek között nyomorúságos életüket tengették. A sanyarú sorsok bemutatása ellenére a történetek mégis optimista kicsengésűek. Aanrud rövid elbeszélései gyűjteményének két fordítása Németországban is nagy ismertségre tett szert: a Gyerekhad 1907-ből és a Fiatalok 1910-ből.

Aanrud néhány komédiában szatirikusan mutatta be a kispolgárok életét a nagyvárosban. Ezek a művek nem lettek ismertek Oslo határain kívül, mára pedig már a feledés homályába vesztek. A gólya (1895), ami a 19.század végén Kristianában játszódik, s amiben egy naiv hivatalnok a jobb társadalmi körökbe kísérel meg bekerülni, akinek a tájékozatlanságát a királyi megbízottak kihasználják és újra és újra átejtik. Az igazság aztán végül is kiderül. Aanrud ebben a komédiában az affektáló és hazug magatartást és cselekedeteket gúnyolja ki. Az általa gyökértelennek és morbidnak tekintett városi élet pozitív befolyásolását kívánta elérni az egészséges és belül erős paraszti világ bemutatásával, s végül is a városi és a vidéki kultúra egymáshoz közelítésével.

Legismertebb művei:

  • A gólya (1911)
  • Egy téli éjszaka és más elbeszélések (1896)
  • Hanen (1898)
  • Sidsel hosszú szoknyácskája (1903)
  • Sölve Solfeng, a vasárnapi gyerek (1910)
  • Fortaellinger for Barn (1917)
  • Sölve Suntrap (1926)
  • Összegyűjtött művei 1914–1915

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993 4. o. ISBN 9630566125  
  • A német Wikipédia ugyanezen szócikke.