Hamada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamada a Zöld-foki Köztársaság területén

A hamada (arabul:همادة, hammāda: kihalt, elhagyatott, üres) a sivatagok egyik típusa. A hamadák közé soroljuk a kő- és sziklasivatagokat. Bár a sivatag szó hallatán legtöbbször a homoksivatagok képét társítják, mégis a hamada jellegű területek sokkal elterjettebbek a Földön.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hamadák nagyobb kiterjedésű csupasz sziklafelszíneken keletkeznek. A sivatagnak ez a típusa tulajdonképpen a magasabban fekvő fennsíkok felszínét borító törmeléksíkság. A hamada olyan területen jön létre, ahol a kőzetrétegek vízszintesen vagy közel vízszintesen fekszenek.[1] A felület tulajdonságait a fizikai aprózódás és a szél munkája alakította ki. A felszínt borító kövek helyben, aprózódás útján keletkeztek. A nagyobb kődarabok között homok, sós por és a kövekről lehasadt sziklaszilánkok hevernek. Az aprózódott anyagot a szél folyamatosan elszállítja, így jön létre a nagy kavicsokkal telehintett felszín.

A törmelékes hamadát élőnek, míg a csak szikladarabokkal borítottat halottnak nevezi a földtudomány.[2]

A Szahara felszínének 70%-a hamada.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek a sivatagípusnak a képét nem a homok uralja. A hamada felszínét első pillantásra nagyobb kődarabok egyenletesen terített takarója borítja.

A hamadák uralkodó színei a sárga, a kárminvörös és a barna. Erre a sivatagtípusra különösen jellemző az ún. sivatagi máz kialakulása. A kődarabok belsejéből folyamatosan párolgó víz oldott mangánt és vasat tartalmaz. A víz a kőzet felszínére jutván elpárolog, az oldott fémtartalom pedig kicsapódik. Ez a folyamat eredményezi a hamada köveinek felszínén létrejövő fényes mázat. A folyamat többször is lejátszódik, így az egyes kődarabokon kicsapódott réteg vastagsága akár több centimétert is elérhet. A hamadák köveit tovább fényesítik a sivatagi szél által szállított homokszemek. A sivatagi fénymáz a kövek szél felőli oldalán jön létre.

A hamada jelentős közlekedési akadályt jelent a sivatagban utazók számára. A köves, egyenetlen felszínnel sem a tevék, sem a mai gépjárművek nem birkóznak meg könnyedén. A mélyen rejtező talajvíz és az egyenetlen sziklafelszín az élőlények számára egyik legkellemetlenebb környezetet jelentik. A növényzet igen gyér, néhol teljesen hiányzik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a hamada című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Borsy Zoltán. Általános Természetföldajz, 4. kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. ISBN 963-18-8928-9 (1998) 

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A sivatag; Elérés: 2008. július 16.
  2. Gönczy Sándor - Szalai Katalin: Geomorfológiai fogalomgyűjtemény; Elérés: 2008. július 16.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]