Halottnak a csók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halottnak a csók
(Pushing Daisies)
PushingDaisieslogo.jpg
Műfaj dráma, vígjáték

Alkotó(k) Bryan Fuller
Főszereplő(k) Lee Pace
Anna Friel
Chi McBride
Ellen Greene
Swoosie Kurtz
Kristin Chenoweth

Ország  USA
Nyelv angol
Epizódok 22 (Epizódlista) (epizódlista)
Gyártás
Részenkénti játékidő 45 perc
Sugárzás
Eredeti adó ABC
Eredeti sugárzás 2007. október 3.2009. június 13.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Halottnak a csók (eredetileg Pushing Daisies) egy amerikai tévésorozat egy fiúról, akinek különleges képessége, hogy fel tudja éleszteni a halottakat. Készítője Bryan Fuller (Haláli hullák, Wonderfalls), aki executive producerként is részt vesz a munkálatokban Bruce Cohen, Dan Jinks, Broke Kennedy (2-7. rész), Peter Ocko (8-9. rész) és Barry Sonnenfield mellett. A műsor 2007. október 3-án indult az USA-ban az ABC (American Broadcasting Company) csatornán. Magyarországon 2008. szeptember 8-ától látható a Viasat3 műsorán.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Szerep Magyar hang
Lee Pace
Field Cate
Ned, a Pie Hole tulajdonosa
Ifjú Ned
Crespo Rodrigo
Anna Friel
Sammi Hanratty
Charlotte "Chuck" Charles, Ned gyerekkori szerelme
Ifjú Chuck
Németh Kriszta
Chi McBride Emerson Cod, Ned üzlettársa Kerekes József
Jim Dale Mesélő Barbinek Péter
Ellen Greene Vivian Charles, Lily testvére Spilák Klára
Swoosie Kurtz Lily Charles, Chuck édesanyja Rátonyi Hajni
Kristin Chenoweth Olive Snook, pincérnő a Pie Hole-ban Madarász Éva (1. évad)
Hámori Eszter (2. évad)
Orbit
Orion
Digby, Ned hűséges kutyája

Mellékszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Szerep
Sy Richardson Halottkém, aki a Mourge-ban dolgozik, és egy kis kenőpénz ellenében szemet huny Emerson és Ned hullaházi látogatásai felett
Raul Esparza Alfredo Aldarisio, az utazó árus, aki homeopátiás hangulatjavítókkal kereskedik
Paul Reubens Oscar Vibenius, aki a Víz- és Csatornázási Műveknél dolgozik, és kivételesen jó szaglása nem hagyja nyugodni afelől, hogy Chuck és Digby "mások"
Molly Shannon Dilly Balsam, a Pie Hole-lal szemközti édességbolt társtulajdonosa

Egyéb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ned és Chuck visszaemlékezéseiben visszatérő szereplő még Ned anyja (Tina Gloss), Ned apja (Jon Eric Price) és Chuck apja, Charles Charles (Josh Randall) is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozat főszereplője Ned, a pitekészítő, aki azzal a képességgel van megáldva, hogy egyetlen érintéssel fel tudja éleszteni a halottakat. Azonban hősünk dolga nem ennyire egyszerű. Első érintés: élet. Második érintés: halál, örökre. És ha egy holtat egy percnél tovább hagy életben, valaki másnak kell meghalnia helyette. Ned saját kárán jött rá képességének fekete oldalára, és eltökélte, nem hoz vissza többet senkit a halálból, ezért a pitekészítésben való tehetségét kihasználva megnyitotta a Pie Hole-t. Olive Snook, Ned szomszédja pincérnő a pitézdében, és szerelmes Nedbe. Egy furcsa balesetnek köszönhetően Emerson Cod, a magánnyomozó fényt derít Ned titkára, és felajánlja neki, legyenek partnerek ("A gyilkosságokat sokkal könnyebb megoldani, ha megkérdezheted az áldozattól, ki volt a tettes"). Emerson egy kivételesen magas vérdíjra figyel fel, és amikor Neddel utánajárnak, kiderül, hogy Ned gyerekkori szerelmének, Chucknak a gyilkosát kell megtalálniuk. Ned feléleszti Chuckot, ő azonban nem tudja, ki ölte meg. Ned, nem törődve a következményekkel, életben hagyja a lányt. Chuck végül segít Nednek és Emersonnak megtalálni saját gyilkosát. Mivel nem mehet vissza rokonaihoz, Chuck odaköltözik Nedhez. Csakhogy soha nem érinthetik meg egymást újra, különben a lány meghal.

Az egyes epizódok során Ned, Chuck, Emerson (és később Olive is) együtt különféle gyilkosságokat oldanak meg. Minden rész egy emlékkel kezdődik Ned gyerekkorából, aminek fontos szerepe lesz az adott részben. A rendszerint a múlthoz kapcsolódó átívelő szálak szintén szerves részét képezik egy-egy epizód cselekményének.

Így készült[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első évad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ABC eredetileg 13 részt rendelt be a sorozatból,[1] majd 2007 októberének a végén megtoldotta még 9 résszel,[2] azaz berendelte a teljes 22 részes évadot. Azonban csak 9 szkript készült el a 2007-es WGA-sztrájk[3] előtt. Bryan Fuller az utolsó pillanatban változtatott a 9. rész forgatókönyvén, hogy amennyiben a sztrájk elhúzódik, egy rövid, ám lezárt első évadot tudhassanak le.

A második évad[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bryan Fuller úgy nyilatkozott, nem térnek vissza 4-5 rész erejéig az első évaddal, inkább teljes erőbedobással készülnek majd a második évadra, amely ősszel kerül a képernyőre, 22 epizóddal.[4] A második évad 2008. október 1-jén indult az ABC csatornán. Leforgatták mind a 22 részt, de a csatorna nem vette meg az összeset, csak az első 13 részt, a maradék 9 részt azóta sem vetítették le. Bryan Fuller visszatért a Hősök című sorozat stábjához, és úgy nyilatkozott, hogyha nem sikerül levetíteni az egész évadot, képregény formában kiadja a maradék 8 részt a szálak elvarrása érdekében.

Látványvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyönyörű látványvilág Michael Wylie látványtervező munkája. A TV Guide-nak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy igyekezett minél "mesésebb" világot ábrázolni, ezért megerősítette a színeket, különösen a pirosat és a narancsot.[5] A kritikusok szerint "a látványt valahová az Amelie és egy Tim Burton-film közé lehet tenni".[6] A díszletek és a jelmezek is jellegzetesek. Jellemző a sok virágminta: a bútorok huzatán, a függönyökön, a ruhákon egyaránt megjelennek a virágok. Az idő a sorozat egyik alapköve, ezért az azt szimbolizáló körmotívum állandóan feltűnik: a Pie Hole teljes berendezése, a lámpák, ablakok, székek (maga a pite is kör alakú), Lily és Vivian házán az ablakok, és a kerítés díszítése.
A sorozatban látható autók újnak tűnnek, pedig legtöbbjük régi modell. Emerson egy 1960-as évjáratú Lincoln Continental-t vezet és Nednek is egy régi típusú, felújított autója van, egy négyajtós Mercedes-Benz.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg Blake Neely-t kérték fel a sorozat zenéinek megkomponálására. Bár ő - időhiány miatt - csak az eredeti (unaired) pilothoz készítette el a zenei betéteket, ajánlott a továbbiakra maga helyett egy szintén elismert zeneszerzőt, Jim Dooley-t. A végleges pilot rész első hat percében meghagyták Neely munkáját, a többi dallam azonban már Dooley feldolgozásában hallható.
Dooley maga nyilatkozta a zenéről, hogy igyekezett az Amelie-ben felcsendülő dallamokhoz hasonlót alkotni (a pilot epizódban például egy az egyben hallhatjuk az Amelie-ből a Guilty című számot.) A sorozatnak szerves részét képezi a zene, az első kilenc részben két szereplő is dalra fakad: a második részben Kristin Chenoweth énekli a Grease-ből a jól ismert Hopelessly Devoted To You-t, az ötödik részben szintén Chenoweth énekel, ezúttal duettet Ellen Greene-vel (Birdhouse in Your Soul), a hetedik részben pedig Greene énekli szólóban a Morning Has Broken című számot. Mindhárom dalt Jim Dooley dolgozta át.
A zenékbe bele lehet hallgatni a zeneszerzők hivatalos honlapjain.[7][8]

Vetítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozat első évadát itthon a Viasat3 sugározza 2008. szeptember 8-ától, Halottnak a csók címmel.

Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikában az ABC csatorna vetíti a sorozatot. Az első évad (9 rész) a 2007/2008- as évadban, október 2-ától, a második (22 rész) 2008/2009- es évadban, október 1-jétől kerül a képernyőre.

DVD-megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 9 részes első évad Amerikában 2008. szeptember 16-án kerül a boltokba. A sorozat Soundtrack albumának megjelenése is 2008 őszére várható.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az eredeti pilot rész nem egyezik meg teljesen a 2007. október 3-án debütáló pilot résszel. Szereplőváltás nem történt, viszont kicserélték azokat a képkockákat, amiken a Pie Hole kívülről látható, ugyanis az eredeti részhez képest a későbbiekben a pitézde a sarkon áll. Ezenkívül néhány jelenetnél megváltoztatták a zenét is.
  • A sorozat hivatalos honlapján található egy képregény, amely az epizódokon kívül soha nem látott jeleneteket is tartalmaz.[9]
  • Alfredo Aldarisio szerepére először Paul Reubens-t választották, aki végül Oscar Vibenius szerepét kapta meg.[10]
  • Dilly Balsam (Molly Shannon), Ned nagy ellenfele eredetileg 3 epizódban szerepelt volna, azonban a WGA-sztrájk miatt át kellett írni a forgatókönyvet. A sztrájk időtartamától függően még számíthatunk a visszatérésére.
  • A szereplők közül egyedül pont a főszereplő, Ned teljes nevét nem tudjuk
  • Az első évad 6. részének néhány jelenete a már befejződött Szívek szállodája című sorozat díszletei között játszódik.

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Family TV Awards – Legjobb újonc sorozat
  • Satellite Awards – Legjobb televíziós sorozat (musical vagy vígjáték kategória)
  • Jelölés: Satellite Awards – Legjobb színész televíziós sorozatban (musical vagy vígjáték kategória) – Lee Pace
  • Jelölés: Satellite Awards – Legjobb színésznő televíziós sorozatban(musical vagy vígjáték kategória) – Anna Friel

2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jelölés: Emmy díj – Legjobb női mellékszereplő (vígjáték kategória) – Kristin Chenoweth
  • Jelölés: Emmy díj – Legjobb férfi főszereplő (vígjáték kategória) – Lee Pace
  • Jelölés: People's Choice Awards – Legjobb újonc vígjáték
  • Jelölés: Golden Globe-díj – Legjobb televíziós sorozat (musical vagy vígjáték)
  • Jelölés: Golden Globe-díj – Legjobb színész televíziós sorozatban (musical vagy vígjáték kategória) – Lee Pace
  • Jelölés: Golden Globe-díj – Legjobb színésznő televíziós sorozatban (musical vagy vígjáték kategória) – Anna Friel
  • Jelölés: WGA Awards – Legjobb újonc sorozat
  • Jelölés: WGA Awards – Legjobb epizód – Bryan Fuller: Pie-lette

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]