Gál Éva Emese
| Gál Éva Emese | |
| Született | 1955. március 25. (69 éves) Szatmár |
| Elhunyt | 2022. december 11. (67 évesen)[1] |
| Állampolgársága | román |
| Házastársa | Burján Gál Emil |
| Gyermekei | Burján Gál Enikő |
| Foglalkozása | költő, képzőművész, muzeológus, pedagógus |
| Iskolái | Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gál Éva Emese (Szatmár, 1955. március 25.) romániai magyar költő, képzőművész.
Életpályája
Szülővárosában érettségizett a Zene- és Képzőművészeti Középiskolában (1974), a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1980). Gyergyóújfaluban tanított, majd Gyergyószentmiklóson muzeológus.
Első verse 1973-ban jelent meg a Szatmári Hírlap Forrás című mellékletében, 1976 óta rendszeresen közöl az Utunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás, Korunk, Művelődés, Dolgozó Nő, Napsugár, Hargita, majd a Szamoshát hasábjain. Az Ötödik Évszak című antológiában (Marosvásárhely 1980) verssel és grafikával szerepelt. Mint képzőművész borítólapot tervezett Markó Béla Lepkecsontváz (1980) és Szávai Géza Szinopszis (1981) c. munkáihoz.
Művei
- Ajándékgömb. Versek; Kriterion, Bukarest, 1982 (Forrás)
- Álomjog. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1985
- Örökölt csend. Versek; Kriterion, Bucureşti, 1988
- Vízesések. Versek; Kölcsey Társaság, Fehérgyarmat, (A Kölcsey Társaság füzetei)
- Igazságszobor. Versek; Ablak, Székelyudvarhely, 1997
- Világévszak. Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998
- Időváros. Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001
- A tizenegyedik parancsolat; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005.
- Lélekvesztő. Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További információk
- Borcsa János: "vagyok, magamtól elmenőben." In: Ifjúmunkás, 1982/41.
Kapcsolódó szócikkek
.svg){kind=small}
- ↑ Veszteség a romániai magyar irodalomnak, 2022. december 11.