Gyula-barlang
| Gyula-barlang | |
 | |
| A Gyula-barlang bejárata | |
| Hossz | 4 m |
| Mélység | 0 m |
| Magasság | 2,4 m |
| Függőleges kiterjedés | 2,4 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Mátraszentimre |
| Földrajzi táj | Mátra |
| Típus | hólyagbarlang |
| Barlangkataszteri szám | 5230-7 |
| Lelőhely-azonosító | 49886 |
| Elhelyezkedése | |
 Gyula-barlang
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 55′ 23″, k. h. 19° 50′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 23″, k. h. 19° 50′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyula-barlang témájú médiaállományokat. | |
A Gyula-barlang andezitben kialakult barlang, amely a Mátra hegységben található. Régészeti leletek kerültek elő belőle.
Leírás
Mátraszentimrén, a Csörgő-patak völgyében, a Vándor-forrástól kb. 700–800 m-re ÉK-re található. Út és csapás nélkül a völgyben, a patakmedret követve érhető el a völgynek az a szélesebb terasza, amelynek ÉNy-i részén nyílik a barlang.
Bejárata 7 m széles és 2,3 m magas. Befelé egyetlen nagyobb fülke következik, amely 3,6 m hosszú és 2,3–2,7 m magas. Kb. gömbnegyed formájú. Andezitlávában keletkezett hólyagbarlang (szingenetikus barlangfajta), melyet keletkezésekor forró oldatok töltöttek ki.
1976-ban volt először Gyula-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.
Ásatások
A barlang első megásatása
Eszterhás Istvánék a Csörgő-patak völgyében levő Gyula-barlang fellelésekor azonnal arra gondoltak, hogy ezt a barlangot vadászó őseink nem hagyhatták ki. A barlang a völgy aránylag szélesebb sík teraszára néz és 7×2,5 m-es bejáratát egyetlen beöblösödés követi. 1990. július 13-án két próbagödröt mélyítettek a barlang aljába. Ezek három réteget tártak fel. A felső, 37 cm mély köves-törmelékes fekete szintet, ezt egy 2–3 cm-es sárgásvörös réteg követi, majd a szálkőfenékig 10–50 cm vastag, homogén, fekete, morzsalékos kitöltés következik. A leleteket a felső, 37 cm-es szintben sikerült találni. Ezeknek három csoportja volt, állatcsontok, kerámiatöredékek, kőpattintékok.
Négy állatmaradvány került elő, egy metszőfogtöredék, egy kisméretű végtagcsont, egy égetett, nagyobb méretű végtagcsont töredéke és egy lapos csontszilánk. E leletekről semmiféle visszajelzést nem kaptak, maguk pedig nem tudták meghatározni ezeket. A 29 db cseréptöredékről Szabó J. József, az egri megyei múzeum régésze azt írta, hogy a kerámiatöredékek, az egyik bütyökdíszes és késő bronzkori darab kivételével középkoriak, de azon belül nagyon különböző századokat képviselnek. Valószínűleg 12–13. századiak a fehér anyagú, csigavonalas díszítésű, illetve szürke színű, sűrűn bekarcolt párhuzamosokkal díszített darabok. A mély hornyokkal tagolt, vékony falú darabok pedig 15. századiak. A sávos, vörös festésű darabok pedig mind a két időszakban előfordulnak.
A kőpattintékokról szakember még nem nyilatkozott. Köztük van kettő, néhány cm-es vörös színű, kemény, szilikátos anyagú penge, amelyeknek anyaga a helyszínen idegen. Valamint találtak néhány érdekes alakú helyi andezitkövet, a gyufásdoboz nagyságútól az ökölnyiig, amelyek akár szerszámként is használhatók lehettek, de valószínűbb, hogy csak a véletlen alakította ki formájukat. A fentebb említett összes leletet kísérőjegyzékkel, rétegmintákkal, a helyszín leírásával, barlangtérkép-vázlattal elküldték a területileg illetékes Mátra Múzeumnak, ahonnan csak az Egerbe továbbított kerámiákról kaptak visszajelzést. A leletek mellé elküldött kísérőjegyzék nem tartalmazott több adatot annál az anyagnál, mint amely az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyvébe is bekerült. Az évkönyvbe írt tanulmányhoz azonban mellékelve lettek a leletekről készült fekete-fehér fényképek is.
A második ásatás menete
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívájának táborában, amely a Mátrában, a Vándor-forrás mellett lett megtartva 1998. május 30. és 1998. június 1. között, sor került a Gyula-barlang részbeni régészeti és paleontológiai feltárására. A tábort Eszterhás István vezette, az ásatás irányítója Szenti Tamás volt. A feltárásban jelentős mértékben működött közre Szebeni Erzsébet. A kutatást a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével (Üisz: 22-20/1998) és neves szakemberek bevonásával szervezték meg.
Az ásatásra az egyéb elfoglaltságok miatt csak egy nap lett szánva. Az ásatási gödör mérete 150×85 cm volt. A munka a barlang ásatásra kijelölt területének megtisztításával kezdődött. A fatuskók, kőtömbök, avar és szemét kihordásával. Csak a felső, kb. 35 cm-es talajréteget kutatták át, mivel a próbaásatások során már megbizonyosodott, hogy ez a kitöltés kultúrszintje. Éppen ezért rétegmintákat sem gyűjtöttek. Nem használtak szitát, csak a szemükre hagyatkoztak. A próbaásatás során rétegminták lettek gyűjtve. A leletek nagyon elkülönülten, össze-vissza helyezkedtek el, a helyzetükből nem lehetett megállapítani régészeti szinteket. Azt még nem lehetett megállapítani, hogy mi lehet az oka a barlangtalaj bolygatottságának. Valószínűleg ez emberi beavatkozás következménye, de a barlang előtt folyó patak régi, nagy áradásainak is jelentős szerepe lehetett ebben.
A leletanyag feldolgozása
Csontok: Az előkerült 2 darab csontot Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa határozta meg. Találtak egy Suinae fogat, de ebből az egy fogból nem lehet meghatározni, hogy házisertésfog, vagy vaddisznófog. Egy darab kisragadozó, valószínűleg menyét végtagcsont. A recens leletek minden bizonnyal természetes úton kerültek a lelőhelyre. A leletek nem jelentősek. Cserepek: Az előkerült cserépanyagot elküldték a gyöngyösi Mátra Múzeumnak, Fűköh Leventének, aki azokat továbbította az egri megyei múzeumba, Szabó J. József úrnak. Az ő vizsgálatai alapján a cserepek kora 14–15. századi. A napvilágra jött leletek kevés száma miatt még nem lehet következtetéseket levonni az anyagról, ehhez további kutatások szükségesek.
Leletjegyzék
- 1 darab sárgásbarna színű végtagcsont (6 cm)
- 1 darab őrlőfog (zománcos)
- 5 darab vastagfalú cseréptöredék
- 19 darab vékonyfalú cseréptöredék
További kutatások
A Mátrában ez az egyetlen barlang, amelyben tervszerű ásatások folytak, illetőleg remélhetőleg folynak még, és ezek az ásatások eredményesnek is bizonyultak. A területről összehasonlító anyag így csak felszíni lehet. Mivel a Mátrában kevés olyan barlang található, amely régészetileg ígéretes, ezért valószínűleg nem is fogja ezek közül az üregek közül egy sem felülmúlni a Gyula-barlang régészeti jelentőségét. Mindenképpen érdemes tehát a további kutatások folytatása ezen terület e régészetileg fehér foltján. A következő ásatás során az archeológiai és paleontológiai vizsgálatokat malakológiai vizsgálattal is ki kellene egészíteni. Ehhez, és a még pontosabb paleontológiai vizsgálat elvégzéséhez az iszapolással nyert anyaggyűjtés elengedhetetlen lesz. Az iszapolást jelentősen megkönnyíti majd a közelben folyó Csörgő-patak, így az a helyszínen elvégezhető lesz.
Kutatástörténet
Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Mátra hegységben lévő Mátraszentistvánon, az Ágasváron helyezkedik el a Gyula-barlang. Az Ágasvártól KDK-re kb. 900 m-re, a Csörgő-völgy É-i oldalában van a bejárata. A völgytalpon nyílik és felette van egy Gyula-barlang feliratú fatábla. A barlang 4 m hosszú, 5,5 m széles és 2,5 m magas. Kamra nagyságú mesterséges üreg. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Gyula-barlang néven és térképen van helye feltüntetve.
Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy az 5230-as barlangkataszteri területen lévő, szurdokpüspöki Gyula-barlang ismeretlen kőzetben alakult ki és ismeretlen méretű. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.
Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kézirat szerint az 5230-as barlangkataszteri területen lévő, mátraszentimrei Gyula-barlang andezitben alakult ki, 3,6 m hosszú és 2,7 m magas. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg.
2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Heves megyei, mátraszentimrei, 5230-7 barlangkataszteri számú és 49886 lelőhely-azonosítójú Gyula-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
Irodalom
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 158. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: A Nyugati-Mátra barlangjai. In: Eszterhás István – Gönczöl Imre – Szolga Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1990. Kézirat. 86–88., 94., 109. oldalak és hét fénykép. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarországi vulkáni kőzetek barlangjainak genotipusai. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1991. (36. évf.) 4. sz. Miskolc. 45. old.
- Eszterhás István: Egy adminisztrative nem létező barlangkataszteri területen... MKBT Műsorfüzet, 1992. március–április. 11. old.
- Eszterhás István: Genotypen der Vulkangesteinhöhlen aus Ungarn. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1992. Kézirat. 27. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 55. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István – Sárközi Szilárd: A 6. Nemzetközi Pszeudokarszt Szimpózium. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1996. Kézirat. 180. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 275., 290. old.
- Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
- Szenti Tamás: Jelentés a Gyula-barlang (Mátraszentimre) 1998. máj. 31-i ásatásáról. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1998. Kézirat. 53–58. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- –: A Mátra turistatérképe. Cartographia Kft. kiadv. Budapest, 1994. 1:40.000