Grafológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A grafológia görög eredetű szó, melyet a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből hozott létre a grafológia atyjának is nevezett (wd)Jean-Hippolyte Michon. Jelentése: írással foglalkozó tudomány. Vizsgálatának tárgya a grafikum: rajz, a firka, de leginkább a kézírás.[1][2]

Mivel az írásfolyamatot, illetve a grafikum létrehozását az agy vezérli, nemcsak a kézzel, de a szájjal vagy lábbal készült írás vagy rajz is tükrözi készítőjének állapotát, személyiségét.

A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, s a tanult sztenderdtől való eltérések alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve. A grafológiát alkalmazók szerint az az íráskép egésze, továbbá az íráselemek mérete, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az őket létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka stb. információval szolgál az író személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról.

„A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.” (Phalerensi Demetrius athéni szónok, Kr.e. 4. sz.)[3][2]

A kézírás és a személyiség közötti összefüggést már az ókorban is feltételezték. Maga az írástudás azonban a 15. századtól kezdett csak szélesebb körben terjedni, így a kézírások különbözőségének is ettől a kortól szentelnek nagyobb figyelmet. Az első könyv, amely a kézírás elemezhetőségét felveti, 1611-ben, Idengraphicus nuntius címen jelent meg. A mű szerzője a nápolyi Prosper Aldorisius, aki a kézírás és a temperamentum között kapcsolatot feltételezett.

Jelentős lendületet adott a grafológiai kutatásoknak a már említett Jean-Hippolyte Michon (1806–1881) francia abbé tevékenysége. Michon 30 éven át gyűjtött francia és idegen nyelvű kézírásokat általa személyesen ismert emberektől és közszereplőktől, történelmi személyiségektől. Az agyírás gondolata is tőle származik: „A toll mozdulatainak fiziológiai okai vannak és ezek az agy befolyása alatt állnak”.

Michon rendszerező gondolkodással következetes munkába fogott, a tudományos grafológia megteremtéséért. 360 személyiségjellemzőt különböztetett meg, négy főcsoportba és nyolc osztályba sorolva, azokon belül további 98 csoportot alkotott, írásjegyeket társítva hozzájuk. Nevéhez fűződik a világ első grafológiai folyóiratának elindítása (La Graphologie, 1871), az első grafológiai társaság létrehozása (Société Francais de Graphologie) és az első grafológiai kongresszus szervezése 1879-ben. Műveiből: A grafológia rendszere (1875), A grafológia praktikus módszere (1878), Törvényszéki grafológia (1880).

A grafológiát világszerte számos területen használják. Jelenleg a grafikumelemzés szaktudományos módszertanára épülő, dinamikus szemléletű emberismereti szakmának, sokoldalú prototudománynak tekinthető, melynek megvan a maga tapasztalati hagyománya és szisztematikus rendszere, de az elméleti és az egyéb társtudományok eredményeivel széles körben igazolt szakmai háttere még csak körvonalazódik.

Magyarországon 2003 őszén, a világon egyedülálló módon, a grafológusszakmát államilag elismert szakmává nyilvánította az Oktatási Minisztérium.

Mai magyar irányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A grafológiában napjainkra kialakult a vizsgálati módszerek alapját jelentő egységes sztenderd, amely magában foglalja a különböző irányzatok kutatási eredményeit.

A rendszerszemléletű grafológia a hangsúlyt az írás statikus, dinamikus és globális jellemzőinek feltárására fekteti, figyelembe véve a teljes írás és a betűk egyedi torzulásának módozatait és ezek szimbolikai értelmezését. A módszer kidolgozásában nagy szerepe van Agárdi Tamásnak. Szintén az ő nevéhez köthető a számítógépes, digitális táblával végzett vizsgálat kidolgozása, amely elsősorban a hazugság jeleinek feltárására irányul.

A francia grafológiai irányzat képviselőiként W. Barna Erika és Demeter Anikó a vonalvizsgálatra, az írás nyomatékára, sebességére, ritmusára helyezik a fő hangsúlyt. Ennél a módszernél a kapott eredmények értelmezését pszichogramok, diagramok és görbék segítik.

A holisztikus irányzat kidolgozása Gulyás Jenő István nevéhez fűződik. A módszer segítségével a test – lélek – szellem egysége és egymásra hatása modellezhető. Alkalmazásával feltárható az egyes területeken kialakult problémák gyökere, az oksági és időrendi kapcsolatok. Információt ad a lehetséges beavatkozási módokra, amely a személyiség harmóniájának helyreállítását segíti.

A speciális méréseken és azok értelmezésén alapuló rezonometria módszer Szidnai László nevéhez köthető. A hagyományos tudást kiegészíti, rávilágít a tudatalatti működésre. Új fogalmakat vezet be, amelyek segítenek következtetni az egyén képességei és valós viselkedése közötti eltérésekre, ellentmondásokra.

A rajzelemzés területe a grafológiával ugyancsak szoros összefüggésbe hozható, és hosszú hazai előtörténettel rendelkezik. Néhány magyar képviselője: Gerő Zsuzsa (gyermekrajzok), Kárpáti Andrea (adoleszcensek rajzai), Feuer Mária (firkák, családrajz), Hárdi István[4], (dinamikus rajzvizsgálat, DRV), Vass Zoltán (hétlépéses rajzelemzés, SSCA), Jakab Irén[5] (pszichiátriai betegek képei) nevét.

A grafológia főbb alkalmazási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önismeret-fejlesztés, képességek, rejtett tartalékok feltárása;
  • Életvezetési tanácsadás;
  • Párkapcsolati, kapcsolati tanácsadás;
  • Pályatanácsadás (pályaválasztás, pályamódosítás, pályaváltás);
  • Vezetőkiválasztás;
  • Munkaerő-kiválasztás;
  • Csapatépítés;
  • Pályaalkalmassági vizsgálat;
  • Tárgyalási stratégiák kidolgozása;
  • Pedagógiai grafológia;
  • Írásterápia, írásfejlesztés;
  • Történelmi, irodalmi személyiségek grafikumának elemzése;
  • Igazságügyi grafológiai vizsgálat;
  • Hazugságvizsgálat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fazekasné Visnyei I.:(2005) Pedagógiai grafológia 1/ Regiografó/ Komló/
  2. ^ a b A grafológiáról
  3. Hamperger A.- Nemes A.- T. Zuggó Tünde (2003): A betűk históriája /Grafológiai Intézet kft. /Bp.
  4. Hárdi István:Pszichiátria, képi kifejezés és a dinamikus rajzvizsgálat
  5. Jakab Irén-hagyaték

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]