Giovanni Domenico Tiepolo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 7., 08:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎További információk)
„Tiepolo” lehetséges további jelentéseiről lásd: Tiepolo (egyértelműsítő lap).
Giovanni Domenico Tiepolo
Született1727. augusztus 30.[1][2][3][4][5]
Velence
Elhunyt1804. március 3. (76 évesen)[6][3][5][7][8]
Velence
Állampolgárságavelencei
SzüleiMaria Cecilia Guardi
Giovanni Battista Tiepolo
Foglalkozása
  • festőművész
  • gravírozó
  • grafikusművész
Giovanni Domenico Tiepolo aláírása
Giovanni Domenico Tiepolo aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Domenico Tiepolo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Giovanni Domenico Tiepolo, más néven Giandomenico Tiepolo (Velence, 1727. augusztus 30. - Velence, 1804. március 3.) velencei barokk festő, Giovanni Battista Tiepolo festő fia.

Életpályája

Az egyik legelőkelőbb velencei családból származott, amely két dózsét is adott a városállamnak: (Jacopo Tiepolo és Lorenzo Tiepolo). Apja, Giovanni Battista Tiepolo (Giambatttista Tiepolo) szintén neves festő volt. Öccse, Lorenzo Baldissera Tiepolo, szintén festő volt, sokat segített neki későbbi munkáiban.

Tanulmányait apja irányításával folytatta, és már 13 évesen a vezető segédjévé lépett elő. Öccsével együtt ők fejezték be apja „olajvázlatait”. 20 éves korára már önállóan készített képeket megrendelésre.

1751-53 között Würzburgban dolgozott apja mellett az érseki palota híres lépcsőházi freskóján, majd Vicenzában a Villa Valmaranán 1757-ben, és Madridban III. Károly spanyol király palotáján 1762-70 között.

1770-ben, apja halála után visszatért Velencébe és az életéből hátralévő három évtizedben szülővárosában, illetve Genovában és Páduában tevékenykedett.

Művei

Önálló munkássága során is megőrizte az apjától kapott művészi indíttatást, főleg a dekoratív hatásokat, azonban festészetének tárgya fokozatosan realista irányban módosult. Velencei életképei színes, mozgalmas, szabad kompozíciók.

104 vázlatot alkotott Pulcinelláról, a commedia dell’arte állandó figurájáról, amely velencei családi villájának freskóin is szerepel. Számos tintarajzot is készített.

Galéria

  • Parasztok ebédje, freskó a Villa Valmaranában, 1757
    Parasztok ebédje, freskó a Villa Valmaranában, 1757
  • A fuvolás (Il pifferaio), 1770
    A fuvolás (Il pifferaio), 1770
  • Ábrahám és a három angyal, 1773/74
    Ábrahám és a három angyal, 1773/74
  • Pulcinella és Saltimbanchi, 1790
    Pulcinella és Saltimbanchi, 1790
  • Egy öregember portréja
    Egy öregember portréja

Jegyzetek

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Giovanni Domenico Tiepolo (holland nyelven)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  7. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ BeWeB

Irodalom

  • Giovanni Muneratti, Mario Esposito, Luca Luise. Mirano Terra dei Tiepolo. I Tiepolo nel territorio di Mirano, Centro Studi Documentazione Tiepolo, Comune di Mirano, 2007
  • Meyers Enzyklopädisches Lexikon. Bibliographisches Institut, Mannheim/Wien/Zürich 1973, Band 23, S. 482.
  • Giandomenico Romanelli (Herausgeber): Venedig - Kunst & Architektur. Könemann Verlagsgesellschaft mbH, Köln 1997. ISBN 3-89508-592-8.
  • Felix Reuße: Giandomenico Tiepolo. Die Flucht nach Ägypten. Radierungen. Ausstellung Augustinermuseum Freiburg. Freiburg: Rombach, 2007. ISBN 978-3-7930-5034-6.
  • Hein-Th. Schulze Altcappenberg: Giovanni Battista Tiepolo (1696 - 1770) und sein Atelier: Zeichnungen & Radierungen im Berliner Kupferstichkabinett; [Begleitbuch zur Ausstellung des Kupferstichkabinetts anlässlich des 300. Geburtstages von Giovanni Battista Tiepolo, 30. November 1996 - 2. März 1997]. Berlin: Mann, 1996. ISBN 3-7861-1791-8.
  • Les Tiepolo (Giambattista, Giandomenico, Lorenzo) une peintres-graveurs: Les Tiepolo peintres-graveurs est une exposition du Cabinet des estampes, présentée du 4 avril au 26 août 2001, du Musée d'art et d'histoire, Genève. Genève: Cabinet des estampes du Musée d'art et d'histoire, 2001. ISBN 2-8306-0193-9.
  • Giovanni Domenico Tiepolo: die Flucht nach Ägypten; Staatsgalerie Stuttgart, Graphische Sammlung, 29.11.1999 - 5.2.2000 / bearb. von Christofer Conrad. Stuttgart: Staatsgalerie, 1999
  • Zakariás Sándor: Müvészettörténelmi tanulmányok. 1.; "Szent-Erzsébet"-Ny., Kassa, 1908
  • Ember Ildikó: Tiepolo; Corvina, Bp., 1972 (A művészet kiskönyvtára)
  • Wellner István: Tiepolo, Canaletto, Guardi; Képzőművészeti Alap, Bp., 1978 (Az én múzeumom)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Giovanni_Domenico_Tiepolo&oldid=22925671”