Geszler György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Gesler György.
Geszler György
Született1913. február 1.
Budapest
Elhunyt1998. január 9. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiGeszler Mária
SzüleiGeszler Ödön
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (2-1-399)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Geszler György Gábor (Budapest, 1913. február 1.[3] – Budapest, 1998. január 9.) magyar zeneszerző, kritikus, pedagógus.

Életpályája[szerkesztés]

Család és ifjúság[szerkesztés]

Apja, Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. – Budapest, 1959. december 25.) zeneszerző, zenekritikus, zenetanár és a Budapesti Felső Zeneiskola igazgatója volt. Édesanyja, Tessényi Margit (1879. augusztus 31. – Budapest, 1957. január 29.) zongorista és zongoratanár volt, aki Európa-szerte fellépett. 19 évesen (1932) már elvégezte a Budapesti Konzervatórium zongora és zeneszerzés szakát, majd Ferruccio Busoninál Weimarban és José Vianna da Mottánál tanult Berlinben.

Első zongoraóráit édesanyjától kapta. A Liszt Ferenc Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult. 1937-ben a legjobb eredménnyel zárt. Ezután zenetanári állást kapott a Budapesti Felső Zeneiskolában, ahol édesapja volt az igazgató.

A siker évei[szerkesztés]

A Nemzeti Konzervatórium hallgatójaként is már koncertkörúton volt. Virtuóz zongoristává fejlődött, és a budapesti szakértői körökben a második Liszt Ferencnek tartották. Rövid koncertzongorista pályafutásának egyik csúcspontja minden bizonnyal a Liszt Ferenc halálának 50. évfordulójára (1936)) való meghívás volt. Ezen az 1936. február 18-i eseményen Bartók Béla Liszt-művével jelent meg.

1938. január 13-án saját műveiből készült zeneszerzői estre került sor a Zeneakadémia nagytermében, ahol főleg zenekari műveket adtak elő. Elhangzott többek közt a Szent György-nyitány, a D-dúr zongoraverseny és a Petőfi-szvit.

1940-ben munkájáért megkapta a Ferenc József-díjat. A fiatal művész Liszt-interpretációi mellett szerzeményeivel is hírnevet szerzett magának a nyilvánosság előtt. Például műveivel rendezett kompozíciós estek rendszeresen zajlottak a zeneakadémián és más helyszíneken, és néhány darabja hallható volt a rádióban is.

Egy 1941-es balesetben hüvelyujjtörést szenvedett, amelyek után az ujjak mobilitását nem sikerült teljesen helyreállítani. Ez zongorista pályafutásának korai végét jelentette. Maradt a tanítás (zongora, harmonika) és a zeneszerzés. A virtuóz zongoradarabok mellett más szólóhangszerekhez és kamarazenéhez, de zenekari művekhez is írt.

Új idők[szerkesztés]

A második világháború végével (1945) és a magyarországi kommunisták hatalomátvételével új korszak kezdődött szülővárosában. Mivel antikommunista volt, elvesztette pozícióját a konzervatóriumban, és 1948-tól különböző általános iskolákban tanított zenét. Életében bekövetkezett minden változás ellenére – négy lány apja volt – folytatta az új művek írását, például a zongorára írt 24 előjátékot és fúgát. Saját, személyes stílusát találta meg ezekben.

A bécsi látogatás alkalmával 1957-ben két zeneszerzői estet szerveztek, és csak az 1976-ban bekövetkezett újabb koncertkörútján volt ismét e városban.

Az 1970-es évek elején megismerte Victor Vasarely magyar-francia művész ún. op-art-ját. 1980 szeptemberében lehetősége volt Párizsba utazni és találkozni vele.

Késői évek[szerkesztés]

Hozzáállása miatt az 1989–1990 közötti változásokig nem vehetett részt a nyilvános zenei életben. Csak 1998-ban, abban az évben, amikor meghalt, megkapta a Weiner Leó-díjat. Ez a gesztus, hogy a súlyos beteg zeneszerzőnek csak néhány héttel halála előtt díjat adtak át, a későbbi politikai rehabilitáció kísérletének lehet tekinteni.

Sírja a Farkasréti temetőben található (2-1-399).[4][5]

Művei[szerkesztés]

Zenekari és versenyművei[szerkesztés]

  • 2 zongoraverseny (1935, 1943)
  • Szt György lovag (nyitány 1937, átd. 1949)
  • Petőfi-szvit (1937)
  • C-dúr szimfonietta (1941)
  • Hegedűverseny (1956)
  • Variációk gordonkára, zenekar (1968)

Kamarazenék[szerkesztés]

  • 2 fuvola-zongoraszonáta (1955, 1959)
  • 2 gordonka-zongoraszonáta (1959, 1962)
  • 2 vonósnégyes (1959-1960)
  • Gitártrió (1960)
  • Vonóstrió (1961)
  • 14 magyar karácsonyi ének zongorára 4 kézre (1966)
  • Largo és Allegro deciso (hegedűre, gordonkára és zongorára, 1968)
  • Öt Vasarely-kép (2 zongora, ütőhangszerek 1972)
  • Zongoraquintett (1972)
  • Sonata coordinata (zongora 4 kézre, ütőhangszerek 1973)
  • 9 Ex Libris (zongora, hegedű, gordonka 1980)
  • Arckép ovális, gyász és szögletes keretben (fuvola, gitár, brácsa 1982)
  • Musica optica I-III. (zongora 4 kézre 1982)
  • Axonometrikus Vasarely-etüdök (2 zongora, ütőhangszerek 1982)

Orgonaművek[szerkesztés]

  • Szonáta (1969)
  • Preludium, ária és fuga C-dur és G-dur (1971-1972)
  • Két epistola (1980)

Zongoraművek[szerkesztés]

  • Hódolat Liszt Ferencnek (1933)
  • két gépetüd (Búgócsiga és Síneken 1933)
  • D-moll és C-dúr sonatina (1936, 1975)
  • Intervallumetűdök (1941)
  • Víz hajtja a malmot (1958)
  • 24 preludium és fuga (1958-1959)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a György Geszler című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. [Budapest], Athenaeum 2000 Kiadó, 2000 (Lyceum könyvek)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 1988
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
  • Révai új lexikona VIII. (Gal–Gyi). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-901-517-2  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
  • Szabolcsi-Tóth: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Geszler_György&oldid=26967457”