Gerda Taro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerda Taro
Született Gerta Pohorylle[1]
1910. augusztus 1.[2][3][4][5][6]
Stuttgart[7][8]
Elhunyt 1937. július 26. (26 évesen)[5][9][10]
El Escorial, Madrid[8]
Álneve Gerda Taro
Állampolgársága weimari köztársaság
Élettársa Robert Capa[11][1]
SzüleiGisela Boral
Heinrich Pohorylle
Foglalkozása fotóművész
Halál okagázolás
Sírhelye

A Wikimédia Commons tartalmaz Gerda Taro témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gerda Taro (eredeti nevén Gerta Pohorylle; Stuttgart, 1910. augusztus 1.Madrid, 1937. július 26.) német származású fotográfus, Robert Capa társa, barátja és híresen nagy szerelme. Tarót tartják az első olyan női fotóriporternek, aki munkája közben vesztette életét.

Élete[szerkesztés]

Gerta Pohorylle Galíciából bevándorolt zsidó családban született. Neveltetését gyermektelen, jómódú nagynénje vállalta, aki jó hírű gimnáziumba járatta. 1929-ben családjával Lipcsébe költözött. Adolf Hitler hatalomra jutása után barátnőjével Párizsba távozott. Taro többet nem látta a családját, ők később a holokauszt áldozatai lettek.[12]

1934-ben ismerkedett meg Friedmann Endrével, a későbbi Robert Capával, aki akkor André Friedmann néven dolgozott. Taro tolmácsolással segített a franciául nem tudó Andrénak, majd a segítségével egy fotóügynökségnél szerzett állást. Jó hatással volt barátjára, elérte, hogy leszokjon az ivásról és konszolidáltabban öltözködjön. Gerda fotózni tanult tőle, és 1936 májusában megkapta első sajtóigazolványát. Munkához azonban nehezen jutottak. Ekkoriban találták ki, hogy nevet változtatnak, és André Robert Capa néven amerikai származásúnak adja ki magát a nagyobb siker reményében. Gerda Taro is ekkor vette fel művésznevét, mégpedig a japán avantgard művész Okamoto Taró neve nyomán.[12]

A spanyol polgárháború kitörése után Barcelonába utaztak és fotósorozatokkal tárták fel a világ előtt a köztársaságiak helyzetét. Egy ideig Zalka Máté, az akkor Lukács tábornok néven a nemzetközi brigádokat vezető magyar kommunista környezetében dolgoztak, majd a tardientai hadoszlopot követték, amit George Orwell is megörökített Hódolat Katalóniának című művében.[12]

1937 júliusában Capa rövid időre Párizsba utazott, hogy előkészítse kínai útjukat, ahol a kínai-japán háborúról akartak tudósítani. Taro még tudósítani akart a brunetei frontvonalról. Filme kifogytával július 25-én egy sebesülteket szállító teherautón próbált visszajutni Madridba, ami aztán egy tankkal ütközött össze. Taro másnapra belehalt sérüléseibe.[12]

Capa 1939-ben, amikor New Yorkba emigrált, egy bőröndnyi negatívot hagyott barátjánál saját és Taro felvételeivel. A 4500 negatív csak 2007-ben került elő.[12]

Halálakor már neves antifasiszta volt. Holttestét Párizsba szállították és augusztus 1-én, amikor betöltötte volna 27. életévét, a Francia Kommunista Párt nagy temetést rendezett tiszteletére Père-Lachaise temetőben, és Alberto Giacomettit kérte fel egy síremlék megalkotására.[13]

2007 szeptemberében az International Center of Photography nagy kiállítást rendezett az Egyesült Államokban a fotóiból.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://www.slate.fr/story/196390/trois-femmes-oubliees-cimetiere-pere-lachaise-rosa-bonheur-gerda-taro-sophie-blanchard, 2020. október 31.
  2. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Gerda Taro (holland nyelven)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. RKDartists (holland nyelven)
  8. a b The Fine Art Archive
  9. Roglo
  10. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  11. a b L'Humanité (francia nyelven), 1999. március 27.
  12. a b c d e Mátraházi
  13. Robert Whelan, Robert Capa, the definitive collection (Phaidon Press, 2001; ISBN 978-0-7148-4449-7), p.8.

Források[szerkesztés]

Mátraházi: Mátraházi Zsuzsa (2015. február 7.). „Párhuzamos felvétel”. HVG 2015 (6), 31-32. o.  

További információk[szerkesztés]

  • Artmagazin
  • Susana Fortes: Robert Capára várva; ford. Pál Ágnes; Európa, Bp., 2011
  • Rogoyska, Jane. Gerda Taro – Aki "kitalálta" Robert Capát ford.: Varga Benjámin:. Budapest: Park Kiadó (2014). ISBN 9789633550793 
  • A tetten ért halál. Robert Capa, Gerda Taro és Chim fényképei; előszó Jay Allen, ford. Lukács Laura; Park, Bp., 2021