George Topîrceanu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Topîrceanu
GeorgeTopîrceanu.jpg
Élete
Született 1886. március 20.
Bukarest
Elhunyt 1937. május 7. (51 évesen)
Jászvásár
Pályafutása
Jellemző műfajok vers

George Topîrceanu (Bukarest, 1886. március 20.Jászvásár, 1937. május 7.) román költő és publicista.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Nagyszeben környékéről származtak, apja szűcs, anyja szőnyegszövő volt. A középiskolát a bukaresti Matei Basarab és Sf. Sava líceumokban végezte, majd 1906-ban beiratkozott az egyetem jogi karára. Utóbb a bölcsészkarra váltott, de nem fejezte be egyiket sem. Közben állandó munkatársa lett a Revista ilustrată, Tribuna és a Revista noastră lapoknak. A Viața literară is közölte verseit. 1909-1910 között kapcsolatba lépett a Viața românească című folyóirattal, majd 1911-ben Jászvásárra költözött a lap belső munkatársaként. 1912-ben részt vett a balkáni háború bulgáriai hadjáratában. 1915-ben Bukarestben élt, megpróbálta folytatni egyetemi tanulmányait, közben versei a Flacăra-ban jelentek meg. 1916-ban ismét behívták katonának és Tutrakannál fogságba esett, ahonnan csak 1918-ban tért vissza.

1919-ben Jászvásáron telepedett le, az Însemnări literare szerkesztőjeként. 1926-ban megkapta a nemzeti költészeti díjat. 1928-ban kinevezték a moldvai színházak felügyelőjévé. 1936. május 26-án Mihail Sadoveanu javaslatára a Román Akadémia levelező taggá választotta. Ugyanebben az évben az Însemnări ieșene-ben részletek jelentek meg a készülő Minunile Sf. Sisoe (Szent Sisoe csodatételei) című szatirikus regényéből, amely azonban befejezetlenül maradt.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költészetét az eszközök gazdagsága jellemzi: versei között egyaránt található szonett, terzina, hexameter, szabadvers és népies strófák. Nyelvezetét külvárosi zsargon, tájnyelv és szakszavak gazdagítják. Írásmódjának jellemző sajátossága a humor és szentimentalizmus keveréke; hangulatait a humor, önirónia és öngúny leple alá rejti. Saját bevallása szerint "a tiszta könnyeket tréfává" alakítja át. A verseinek vezérmotívuma a mindennapi élet apró drámái iránti rokonszenv, a védtelenek és megalázottak gondjainak átérzése. Minden, ami apró és jelentéktelen (a szegény csizmadia, a kis tücsök, növények) felkelti a költő gyengéd figyelmét.

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balade vesele (Vidám balladák), 1916
  • Amintiri din luptele de la Turtucaia (Emlékek a tutrakani harcokból), 1918
  • Strofe alese. Balade vesele și triste (Válogatott versek. Vidám és szomorú balladák), 1920
  • În gheara lor… Amintiri din Bulgaria și schițe ușoare (A karmaikban… Bulgáriai emlékek és könnyed karcolatok), 1920
  • Migdale amare (Keserű mandulák), 1928
  • Scrisori fără adresă (Cím nélküli levelek), humoros és pesszimista próza, 1930
  • Pirin-Planina, tragikus és komikus epizódok a fogságból, 1936

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Őszi rapszódia, Bukarest, 1954 (Bajor Andor fordításában)
  • Költemények, Bukarest, 1955 (Bajor Andor fordításában)
  • Vidám és szomorú balladák, Bukarest, 1963 (a versek Bajor Andor, a prózai írások Fodor Sándor fordításában).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilágyi Júlia: Előszó; Függelék in George Topîrceanu: Vidám és szomorú balladák, Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest, 1963
  • Dicționar de litaratura română. Szerk. Dim. Păcurariu. București: Editura Univers. 1979. 399–400. o.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak