Georg Friedrich Daumer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georg Friedrich Daumer
Daumer.jpg
Georg Friedrich Daumer
Élete
Született 1800. március 5.
Nürnberg
Elhunyt 1875. december 13. (75 évesen)
Würzburg
Nemzetiség német
Pályafutása
Írói álneve Amadeus Ottokar
Eusebius Emmeran
Alkotói évei 1841–1862

Georg Friedrich Daumer (Nürnberg, 1800. március 5.Würzburg, 1875. december 13.): német költő, filozófus. Amadeus Ottokar és Eusebius Emmeran néven is írt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1816-ig végezte középiskolai tanulmányait szülővárosában. Az egyik tanítója Hegel volt. 1817-ben Erlangen egyetemén tanult teológiát, majd áttért a filológia szakra. 1822 és 1830 között tanár volt Nürnbergben, majd magántanító. 1828-ban ő tanította a rövid ideig házukban lakó Kaspar Hausert beszélni. 1856-ban Frankfurtba költözött.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1841 Glorie der heiligen Jungfrau Maria
  • 1846 Hafis
  • 1848 Mahomed und sein Werk
  • 1853 Frauenbilder und Huldigungen
  • 1855 Polydora (Petőfi-utánköltések)
  • 1859 Marianische Legenden und Gedichte
  • 1862 Schone Seelen
Több versét Brahms zenésítette meg.

Filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1833 Philosophie, Religion, und Altertum
  • 1835 Züge zu einer neuen Philosophie der Religion und Religionsgeschichte
  • 1842 Der Feuer-und Molochdienst der Hebraer
  • 1847 Die Geheimnisse des christlichen Altertums
  • 1850 Religion des neuen Weltalters
  • 1859 Meine Konversion
  • 1860-1862 Aus der Mansarde
  • 1864 Das Christentum und sein Urheber
  • 1874 Das Wunder, seine Bedeutung, Wahrheit und Notwendigkeit

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]