Georg Christoph Wagenseil
Georg Christoph Wagenseil (Bécs, 1715. január 29. – Bécs, 1777. március 1.) osztrák zeneszerző, a bécsi iskola egyik legjelentősebb képviselője
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Élete [szerkesztés]
Egy augsburgi kereskedőcsalád fiaként született Bécsben. Zenei tanulmányait 1736-tól Johann Joseph Fux ösztöndíjas tanítványaként kezdte a bécsi Hofkapellében. Tanulmányai befejeztével Mária Terézia és lányainak zongoratanára, majd 1739-től a császárnő udvari zeneszerzője lett. 1741 és 1750 között az anyakirályné, Erzsébet Krisztina zenekarának orgonistája és csemballistája volt.
Operáinak hatása leginkább Christoph Willibald Gluck műveiben lelhető fel. Tanítványai közé tartozott többek között J. Schenk és Fr. X Duschek. Operáit, kórus- és koncertműveit, szimfóniáit és zongoraműveit egész Európában előadták.
Nyomtatásban megjelent művei:
- Suavis artificiose elaboratus musicus continens VI parthias selectas ad clavicembalum compasitas (Bamberg, 1740)
- 18 diverteminti cembalum op. 1-3 (Bécs, 1753)
