Gellér B. István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gellér B. István
Született Pécs
1946. november 9. (66 éves)
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Kiss Zsuzsanna
Foglalkozása grafikus, szobrász
Díjak Munkácsy Mihály-díj (1999)
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2009)
Gellér B. István hivatalos oldala
Gellér B. István a PORT.hu-n

Gellér B. István (Pécs, 1946. november 9. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, grafikus, szobrász.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

Szülei: Gellér B. Miklós bantisztviselő és Fejér Márta varrónő voltak[1]. 1967-1971 között a Janus Pannonius Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakos hallgatója volt, ahol Martyn Ferenc tanította. 1968 óta kiállító művész. Az 1970-es években Haraszty István által fedezte fel a progresszív művészetet. 1973-ban Galántai György, Erdély Miklós, Najmányi László, Szentjóby Tamás, Jovánovics György társaságával tagja volt a balatonboglári ellenzéki művészcsoportnak. 1987-ben Párizsban, 1990-1991 között Budapesten, 1991-ben Rómában, 1995-ben pedig Salzburgban volt ösztöndíjas.

Az 1970-es években geometrikus alkotásai születtek. Több műfajjal foglalkozik. A Növekvő város cikluson dolgozik.

Kiállítása [szerkesztés]

Egyéni [szerkesztés]

Csoportos [szerkesztés]

Művei [szerkesztés]

  • Petrezselyem kút (Pécs, 1988)
  • Emlékkút (Pécs, 1992)
  • Elhurcolt gyermekek emlékműve (Rigó Istvánnal, 1996-1999)
  • Ez itt Kapolcs közepe (Kapolcs, 2005-2006)

Könyve [szerkesztés]

  • A növekvő város (2000)

Díjai [szerkesztés]

  • Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díja (1982)
  • A Mozgó Világ Nívódíja (1995)
  • Pécs Város Képző- és Iparművészeti Díja (2011)

Jegyzetek [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]