Friedrich Wilhelm Argelander

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Wilhelm Argelander
Argelander.jpg
Életrajzi adatok
Született 1799. március 22.
Memel, Poroszország
Elhunyt 1875. február 17. (75 évesen)
Bonn
Ismeretes mint csillagász
Nemzetiség porosz
Állampolgárság német
Házastárs Marie Sophie Charlotte Courtan (1801 - 1883)
Gyermekek Heinrich Lorentz (1834 - 1908)
Maria Wilhelmine Amalie (1827 - 1883 után)
Maria Olga Elisabeth (1836 - 1854)
Anna Mathilde Auguste (1838 - 1872)
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Königsbergi Egyetem
Pályafutása

Hatással voltak rá Friedrich Bessel

Friedrich Wilhelm August Argelander (Memel, 1799. március 22.Bonn, 1875. február 17.) német csillagász. Ismeretes mint a csillagok fényességének, pozíciójának és távolságának meghatározója.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argelander Memel városában született, Poroszországban (jelenleg: Klaipėda, Litvánia). Apja finn, Johann Gottfried Argelander, anyja német, Wilhelmina Dorotea Grünhagen.[1]

A Königsbergi Egyetemen Friedrich Bessel tanítványa volt. 1817 és 1822 között a Königsbergi Egyetem obszervatóriumában dolgozott. Felülvizsgálta 2848 fényes csillag pozícióját, amiket korábban John Flamsteed katalogizált. Tudományos fokozatát 1822-ben érte el. 1823 és 1837 között a turkui obszervatórium vezetője volt, majd Bonnba költözött. Ott egy új csillagászati obszervatóriumot tervezett és épített meg a Bonni Egyetem támogatásával. Az anyagi támogatás közvetlenül IV. Frigyes Vilmos porosz királytól érkezett, akinek Argelander gyerekkorától fogva jó barátja volt. (az akkori koronaherceg egy időben Argelander szüleinek házában lakott, amikor a porosz királyi családnak menekülnie kellett a napóleoni háborúk idején).

1843-ban megjelentette Uranometria nova című művét, amiben a szabad szemmel látható csillagok pozícióit és fényességüket adta meg.

Argelander kiválóan értett hozzá, hogy egyszerűen használható, gyors mérési módszereket dolgozzon ki a csillagok pozícióinak és fényességének meghatározására, ezzel megvetette a modern csillagászat alapjait. Heliométerrel mérte a csillagok távolságát. Kollégáival együtt katalogizálta a csillagokat (köztük a változócsillagokat is).[2] Argelander volt az első csillagász, aki a változócsillagokat tanulmányozta. Akkoriban még csak néhány ilyen csillag volt ismert. Ő vezette be a ma is használt osztályozásukat.[3]

Becslést végzett a Nap mozgásának irányára.

1842-ben meghatározta a Groombridge 1830 csillag sajátmozgását. Évtizedekig ez volt a leggyorsabb sajátmozgással rendelkező csillag (jelenleg ez a csillag a harmadik helyen áll). Egy időben ez „Argelander csillaga” néven volt ismert.

Adalbert Krüger és Eduard Schönfeld közreműködésével Argelander állította össze a ma Bonner Durchmusterung néven ismert csillagkatalógust, ami 1852 és 1859 között jelent meg. A katalógus megadta 324 000 csillag pozícióját és fényességét, bár a déli féltekéről látható csillagok kimaradtak belőle. Ez volt az utolsó csillagkatalógus, amit fényképezés használata nélkül állítottak össze.

1863-ban Argelander segített a Astronomische Gesellschaft nevű nemzetközi csillagászati szervezet létrehozásában.

Elismerések és szellemi öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1846: a Svéd Királyi Akadémia külső tagja
  • 1855: Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja[4]
  • 1863: A brit Royal Astronomical Society aranyérme
  • 2006-ban három német csillagászati intézet összeolvadt a Bonni Egyetemen, és az Argelander-Institut für Astronomie nevet vette fel
  • a Holdon az Argelander-kráter és az 1551 Argelander jelzésű aszteroida viseli a nevét

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Friedrich Wilhelm Argelander: Untersuchung über die Bahn des grossen Cometen vom Jahre 1811,[5] 4, Königsberg, 1822.
  • Friedrich Wilhelm Argelander: De Attentionis mensura causisque primariis. Psychologiae principia statica et mechanica exemplo illustraturus.[6] Gebrüder Bornträger, 1822,
  • Asimov, Isaac. Asimov's Biographical Encyclopedia of Science and Technology. Doubleday & Co., Inc. (1972). ISBN 0-385-17771-2  (Parts of this article are based on this source.)
  • Sticker, Bernhard (1970). "Argelander, Friedrich Wilhelm August". Dictionary of Scientific Biography 1. New York: Charles Scribner's Sons. 240–243. ISBN 0-684-10114-9. 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hockey, Thomas. The Biographical Encyclopedia of Astronomers. Springer Publishing (2009). ISBN 978-0-387-31022-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 22. 
  2. F. W. A. Argelander. (Hozzáférés: 2008. május 20.) (német nyelven)
  3. Chapman, David M. F. (1999. February). „Reflections: F.W.A. Argelander - Star Charts and Variable Stars”. Journal of the Royal Astronomical Society of Canada 93, 17. o.  
  4. Book of Members, 1780-2010: Chapter A. American Academy of Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. április 22.)
  5. Tr. Research into the orbit of the great comet of the year 1811
  6. Tr. The measurement of attention and its primary causes. The principle psychological states of exemplar mechanical illustrations.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Wilhelm Argelander című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Astronomy Encyclopedia - A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe, 2002, p. 25

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]