Fresnel-egyenletek
A Fresnel-egyenletek Augustin-Jean Fresnel által a Maxwell-egyenletekből levezetett fénytani egyenletek. Azt fejezik ki, hogy fényvisszaverődésnél, a visszavert és a beérkező fény energiahányada mekkora.
Polarizált eset [szerkesztés]
Az egyik egyenlet azt az esetet írja le, amikor a fény polarizációja párhuzamos a fényt visszaverő felülettel, a másik eset pedig azt írja le, amikor a polarizáció merőleges a felületre. [1]

Mivel a λ hullámhossztól függő törésmutató fémeknél komplex szám, ezért a törésmutató valós részét v, a képzetes részét κ jelöli. A j pedig az imaginárius egység. A θ' a felület normálvektora és a megvilágítási irány szöge, a θ pedig a visszaverődési irány és a felületi normálvektor szöge.
Polarizálatlan eset [szerkesztés]
A nem poláros fény ábrázolására az egyik szokásos eljárás, hogy a hullám elektromos térerősségvektorát két egymásra merőleges összetevőre bontjuk (
és
) majd összegezzük. A két összetevő amplitúdója azonos, átlagos értéke egyenlő egymással, de közöttük rendezetlen és gyorsan változó fázisviszonyok vannak.[2] A továbbiakban az amplitúdókat egységnyinek tekintjük, azaz:

Felhasználva a vektorok skaláris szorzásának az abszolútértékre vonatkozó következő azonosságát:

valamint a skaláris szorzás disztributivitása miatt használható binomiális tételt, a következő egyenlethez jutunk:


