Augustin-Jean Fresnel

Augustin-Jean Fresnel

Augustin-Jean Fresnel (Broglie, 1788. május 10. - Ville d'Avary, 1827. július 14.) francia fizikus, a francia akadémia tagja.

Életpályája

Bernay mellett született, Normandiában. Mérnöki tanulmányait az «École des ponts et chaussées»-ban végezte. 9 évig foglalkozott apró mérnöki munkálatokkal. 1815-ben a visszatérő Napóleon ellen induló sereghez csatlakozott, mivel az elűzött Bourbonok híve volt. Ezért Napóleon visszatérte után az állami szolgálatból elbocsátották és felügyelet alá helyezték Nyonsban. Fresnel első tudományos munkája 1814-ből való és az állócsillagok évenkénti aberrációjáról szóló magyarázat javításával foglalkozik. Magányában, Nyonsban, eleinte filozófiai, majd pedig hidraulikus és műszaki kémiai problémákkal foglalkozott; de már 1814-ben felébredt benne a fénytan iránti érdeklődés. Számos híres felfedezése az optika terén az 1815-26 időközbe esik. Azonban ezen időben is nagyon el volt foglalva a legkülönbözőbb hivatali teendőkkel. Mivel nagyobb jövedelemre volt szüksége, hogy a kutatásaihoz elkerülhetetlenül szükséges drága eszközöket megszerezhesse, magára vállalta az «École polytechnique»-n egy examinator sok teherrel járó állását, ami gyenge egészségére nagyon rossz hatással volt; sőt, ezen hivatal volt az, mely egészségét teljesen tönkretette. Tudományos kutatásait abbahagyta, idejét teljesen a francia világítótorony-bizottságban az épp akkor elnyert titkári állás teendői végzésére használta. 8 nappal a halála előtt hozta ki neki François Jean Dominique Arago‎ a «Rumford-érmet», amelyet a «Royal Society»-től kapott. A francia akadémia Fresnelt 1823-ban, a «Royal Society» pedig 1825-ben választotta tagjává. Hivatalában az «Ingenieur en-Chef des Ponts-et-Chaussées» fokot érte el. Bár Fresnel csak nagyon rövid ideig élt és csak kevés időt szentelhetett tudományos kutatásainak, mégis sok és világhírű felfedezést tett. Munkássága leginkább az optika terére esik. Fresnel a Huygens-féle fényelmélet leglelkesebb harcosa volt és ő volt az, ki legelőször mutatta ki, hogy az összes fénytünemények ezen elmélet szerint megmagyarázhatók, még azok is, melyeket Newton elmélete szerint sehogy nem lehetett megmagyarázni (ilyen a fény interferenciája is). A fény diffrakciójára vonatkozó pályanyertes munkájában kimutatta, hogy a hajlott fény intenzitása számára felállított integralkifejezésekből ugy egy átlátszatlan ernyőre, vmint egy kis kör alakú nyilásra nézve a legellentmondóbb következtetések vonhatók. Miután az erre vonatkozó kisérleteket véghezvitték, kitűnt Fresnel számításainak helyessége és így a F.-től védett fényelméletnek kitűnő bizonyítékát képezi az említett munka. Fresnel sokat foglalkozott a polarizált fény interferenciájának kérdésével is. «Mémoire sur l'influence de la polarisation dans l'action que le rayons lumineaux exercent les uns sur les autres» című munkájában sikerült neki a reflexió által való polarizáció és a kristályokban fellépő kettőstörés tüneményei között a rokonságot kimutatni. Fresnel munkálatai véghezvitele érdekében Aragoval lépett összeköttetésbe, mi az új fényelmélet kifejlődésére igen nagy hatással volt. Azáltal, hogy az ismert Fresnel-féle tükörkísérletnél ugyanazon, vagy ellenkező értelemben polarizált fényt alkalmaztak, sikerült nekik bebizonyítani, hogy két polarizált fénysugár, melynek polarizáló sikja egymással párhuzamos, úgy interferál, mint a közönséges fény és két polarizált fénysugár, melynek polarizáló síkja egymásra merőleges, egymással nem interferál, hanem tetszőleges fáziskülönbségnél mindig ugyanazt a fényintenzitást adja. Ebből Fresnel azt a következtetést vonta le, hogy az egymáshoz ellentétes értelemben polarizált fénysugarakban a rezgések egymásra és a sugarak irányára merőlegesek. Ezen keresztrezgések feltételezését azonban nemcsak a többi akkor élő tudós nem akarta elfogadni, hanem még Arago sem, miért is Fresnel a keresztrezgések elméletét kezdetben nem is vallotta nyiltan. Végre 1821-ben nyíltan fellépett elméletével. Foglalkozott azon kérdéssel is, hogy mi annak az oka, hogy bizonyos kristályos testek miért osztják a fénysugarat két nyalábra, amelyek közül csak az egyik követi a Descartes-féle törési törvényt. Ezenkívül Fresnel a rezgések közegének, az éternek természetét is vizsgálta. Munkáit 1866-1870-ig a francia kormány adta ki 3 kötetben.