France Bevk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
France Bevk
Bevk.jpg
Élete
Született 1890. szeptember 17.
Zakojca pri Cerknem
Elhunyt 1970. szeptember 17. (80 évesen)
Ljubljana
Nemzetiség szlovén
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, történelmi és modern regény, novella, elbeszélés, útirajz
Irodalmi irányzat expresszionizmus
Hatottak rá Ivan Cankar, Oton Zupančič

France Bevk (Zakojca pri Cerknem, 1890. szeptember 17.Ljubljana, 1970. szeptember 17.) szlovén realista író és népi elbeszélő. A legtermékenyebb szlovén irodalmárok közé sorolható, akiknél Ivan Cankar hatása érezhető, a hagyományra támaszkodott és a kortárs európai irodalomból merített.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

France Bevk 1890-ben született Zakojca pri Cerknem nevű településen. A 80. születésnapján halt meg Ljubljanában. Már egész fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a könyvek iránt. A 16. születésnapján leközölte a Domači prijatelj c. folyóirat Vstajenje („Kelés”) című karcolatát. Franc Knaus ajánlásával, aki rábukkant írására a folyóiratban, tanárképző iskolába iratkozott be. Iskolatársaival irodalmi lapot jelentetett meg Alfa címmel. Később sem hagyott fel az alkotással. Először elküldte verseit a Zora című diáklapnak és a Domači prijatelj képviselőjének, Zofka Kvedrovának. Érettségi után Oherek falucskában tanított, később áthelyezték Novake nad Cerknimbe. Négy évvel az érettségi után besorozták a keleti frontra.

A háború alatt üldözték ausztriaellenes nézetei miatt. Amikor visszatért, otthagyta tanári állását és a ljubljanai Večerni List (Esti hírlap) munkatársa lett. Amikor a lap megszűnt, úgy döntött kulturális rovatot szervez a Slovenec (Szlovén) című újságban. Eközben népművészeti színpadot vezetett, ahol rendezőként is közreműködött. 1920-ban a fasiszta nyomás ellenére visszatért Goricába. A fasizmus azonban egyre inkább elnyomta a Slovenec c. újságot. 1935 tavaszán France Stelettel és Josip Vidmarjjal volt Spanyolországban, ahol barátságot kötött Zoran Mušičcsal. 1943-ban elmenekült a bebörtönzés elől és a nemzetfelszabadító mozgalom egyik legjelentősebb vezetőjévé vált a Primorska területén.

A 2. világháború alatt eleinte Triesztben élt, később Ljubljanaban, ahol 1970-ben halt meg. Nova Gorica lakói büszkén állítottak emléket neki azzal, hogy a főteret és a város könyvtárát is róla nevezték el.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevk irodalmi munkássága igen terjedelmes. Magába foglal verseket, történelmi és modern regényeket, novellákat, elbeszéléseket, karcolatokat, drámákat, ifjúsági elbeszéléseket és ifjúsági verseket, filmszövegkönyveket, útirajzokat és fordításokat. Munkásságának hetven éve alatt több mint 100 könyvet írt. Az első világháború alatt verseket írt, melyeknek jellegzetes a ritmusuk, vakmerő szimbolikájuk és az őszinte átélés érezhető bennük. Költészetére eleinte Župančič volt nagy hatással, később azonban költőként az expresszionizmus felé fordult. Ivan Cankar hatása a legérezhetőbb munkáin. Később a francia és orosz példák tanulmányozásával eljutott a realisztikus ábrázolásig. Munkái megjelentek szinte az összes lehetséges lapban és folyóiratban. Bevk életét Primorskában élte le, így érdeklődött a polgárok, illetve a cerkljanki és tolminski magányos hegyi parasztok életmódja iránt. Munkáiban többnyire reális személyek jelennek meg, harcuk az életben maradásért, az igazságért, a szerelemért és a szépségért. Hősei, akiknél a fő mozgatórugó a szerelem, harcolnak az életért, a földért, a hazáért, a birtokukért. Sok közülük kapzsi, mohó, telhetetlen, fösvény, néhány már elindult a bűn útján, vagy csak különc.

A fasizmus idején ellenszegült az erőszaknak és a szlovén nép kipusztításának. A cenzúra miatt nem tudta elveit nyíltan elmondani, ezért történeteit a múltba helyezte, de a történelmet csak kulisszának használta gondolatai kifejezéséhez.

Legismertebb parasztéletről szóló elbeszélései a Krivda (Hiba) és a Ljudje pod Osojnikom (Emberek az árnyék alatt). Bevk mind stílusában, mind tartalmában jellemző regénye a Kaplan Martin Čedermac (Martin Čedermac káplán, 1938), melyben az író elítéli a hazafiatlanná válást, az emberek közti erőszakot és a fasiszta Olaszország államellenes egyházintézményét. Mivel félt a fasiszta rendőrségtől, műveit Ljubljanaban Pavle Sedmak álnév alatt adták ki. Már a háború előtt és utána is gyakran írt az ifjúságnak. Jó viszonya a gyerekekkel segítette, hogy úgy alkossa meg műveit, hogy azokból olvasói élvezetesen tanulhassanak. A legkisebbeknek meséket írt, a nagyobbaknak megmutatta a világot, kulturális ismereteket tanított, vagy saját életéről mesélt. Ifjúsági műveibe észrevehetetlenül csempészett bele ismereteket a természetről, társadalomról, az életről és a hazaszeretetről. Gyerekeknek szóló elbeszéléseiben közelíti meg legjobban stílusa és nyelvhasználata a népi nyelv tisztaságát és szépségét.

Bevk határozottan kitartott a szlovén nyelv mellett, és mint értelmiségi a szlovén népi tudat pártján állt. Munkáival erősítette a nemzeti öntudatot és előkészítette nemzetét a felszabadulásért vívott harcra.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyermekkorom hegyvilága (ford. Fehér Ferenc); Novi Sad, 1964
  • A föld sója (ford. Gállos Orsolya); Murska Sobota : Pomurska založba, 1979
  • Tito (ford. Bodrits István); Novi Sad, 1953
  • Történetek a népfelszabadító háborúból (Gene Vipotnik valogatása. Fordította Bodrits István) Novi Sad, 1965

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]