Fekete araszoló

Fekete araszoló
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Alrend:	Valódi lepkék (Glossata);
Alrendág:	Heteroneura;
Osztag:	Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia);
Tagozat:	Cossina;
Altagozat:	Bombycina;
Öregcsalád:	Araszolószerűek (Geometroidea);
Család:	Araszolók (Geometridae);
Alcsalád:	Larentiinae;
Nem:	Odezia;
Tudományos név
	Odezia atrata; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Phalaena atrata Linnaeus, 1758; Phalaena chaerophyllata Linnaeus, 1767; Baptaria chaerophyllaria Hübner, 1825
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fekete araszoló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete araszoló témájú médiaállományokat és Fekete araszoló témájú kategóriát.

A fekete araszoló (Odezia atrata) eurázsiai elterjedésű, az araszolók családjába tartozó nappali lepkefaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A fekete araszolólepke szárnyfesztávolsága 23–27 mm. Első és hátsó szárnya egyformán bársonyos koromfekete, csak az első szárnyak csúcsa fehér. Az idősebb lepkék színe sötétbarnává fakulhat.

Hernyója zöld, hátán hosszirányú, sötétebb csíkokkal. A családra jellemző araszoló mozgással változtatnak helyet.

Alfajai:

Odezia atrata atrata Linnaeus, 1758)
Odezia atrata meridionalis Reisser, 1935
Odezia atrata pyrenaica Gumppenberg, 1887

Elterjedése és életmódja[szerkesztés]

Egész Eurázsiában honos; elterjedésének nyugati határa az Ibériai-félsziget és a Brit-szigetek, keleten pedig egészen Szahalin szigetéig hatol. Északon Skandinávia középső részéig, délen Olaszországig és a Balkánig fordul elő. Melegebb éghajlaton inkább a hegyvidéken jellemző.

A fekete araszoló a bokros, bozótos tisztásokat, erdőszéleket kedveli, amelyek legalább közepesen nedvesek. A száraz élőhelyekről általában hiányzik. Jellegzetes előfordulási helyei az ártéri erdők tisztásai és a bokros nedves rétek. Az Alpokban 2000 m tengerszint fölötti magasságig előfordul.

Az imágók június-júliusban repülnek; alacsony, csapongó reptük miatt könnyen észrevehetőek. A megfelelő élőhelyen akár tömegesek is lehetnek. A lerakott peték áttelelnek és márciusban kel ki belőlük a hernyó. A hernyó tápnövényei a különböző zellerfélék (Apiaceae): a baraboly (Chaerophyllum) vagy turbolya (Anthriscus) fajok.