Ernst Zermelo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernst Zermelo
Ernst Zermelo.jpeg
Született
1871. július 27.
Berlin
Elhunyt
1953. május 21. (81 évesen)
Freiburg im Breisgau
Foglalkozása matematikus

Ernst Zermelo (teljes nevén Ernst Friedrich Ferdinand Zermelo) (Berlin 1871. július 27.Freiburg im Breisgau 1953. május 21.) német matematikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Doktori disszertációját 1894-ben írta, variációszámításból. Disszertációjának címe: Untersuchungen zur Variations-Rechnung. Témavezetője Hermann Amandus Schwarz és Lazarus Immanuel Fuchs voltak. Ezután fizikával kezdett foglalkozni, 1894-1897 között Max Planck asszisztense volt. 1896-ban publikálta Poincaré rekurrencia-tételének bizonyítását és polémiába keveredett Boltzmann-nal, mivel rámutatott, hogy a tétel ellentmond Boltzmann elméletének. 1897-ben Göttingába költözött, habilitációs értekezését 1899-ben, hidrodinamikából nyújtotta be. Hilbert hatására a matematika megalapozásával, halmazelmélettel kezdett foglalkozni. Felfedezte a később Russell-paradoxon néven ismertté vált antinómiát. 1904 augusztusában Kőnig Gyula balsikerű kísérletének hatására a jólrendezhetőséggel kezdett foglalkozni.

Szeptember 24-én igazolta a jólrendezési tételt: minden halmaz jólrendezhető. Ebben a bizonyításban mondta ki először a kiválasztási axiómát. Cikke hatalmas vihart kavart, a kritikákra válaszul 1908-ban újrafogalmazta a bizonyítást, a lépések tisztázása közben számos későbbi axiómát is kimondott. Rámutatott arra, hogy a kiválasztási axiómát impliciten korábban is használták, az analízis, integrálszámítás összeomlana nélküle. Egy másik 1908-as cikkében megfogalmazta axiómarendszerét. Ezt 1930-ban Skolem és mások kritikája nyomán újrafogalmazta axiómarendszerét, ezúttal a Fraenkeltől eredő pótlási axiómával és a Neumann Jánostól származó regularitási axiómával is kiegészítve. 1910-ben Zürichben lett professzor. 1916-ban Németországba ment. 1926-ban tiszteletbeli professzorságot kapott a freiburgi egyetemen, erről 1935-ben a nemzetiszocializmus előretörése miatt lemondott. 1946-ban, kérésére, ismét kinevezték.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]