Ernesto Brivio
| Ernesto Brivio | |
| Született | 1915 Milánó |
| Elhunyt | 1976. december 11. (60-61 évesen) Como |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása | politikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ernesto Brivio (Milánó, 1915. – Como, 1976. december 11.) olasz jobboldali politikus, üzletember, sportmenedzser.
Politikai tevékenysége[szerkesztés]
Ernesto Brivio Mussolini egyik végsőkig kitartó híve volt. „Az utolsó gépfegyversorozat” becenevet adta magának, mert a Salói Köztársaság összeomlásakor elmondása szerint ő adta le a legvégső lövéseket. A háború után számos vállalkozásba fogott, filmproducerként is tevékenykedett. Egy ideig Kubában Fulgencio Batista híveként és közeli munkatársaként tevékenykedett, mint a diktátor ifjúsági gárdájának vezetője. Később Olaszországban nagy vagyonát Batistától eredeztette.[1]
1962-ben már az SS Lazio labdarúgócsapat elnökeként fellépett az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) nevű olasz neofasiszta párt akkori vezetője, a sokak által puhánynak tartott Arturo Michelini kihívójaként. A római közigazgatási választásokon az MSI színeiben indult, hatalmas kampányt vitt végig, és 35 000 szavazatot szerzett, többet, mint a neofasiszták választási listájának élén álló Augusto De Marsanich.[1]
A párt vezetéséért indított küzdelmét azonban félbe kellett hagynia, mert az olasz ügyészség nagyarányú gazdasági bűntettek miatt elfogató parancsot adott ki ellene, és Brivio egy időre illegalitásba vonult.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
↑ Betlen: Betlen, János. Fekete felhő Olaszország felett. Kossuth, 53. o. (1972)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernesto Brivio című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.