Erich Bergel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erich Bergel
Életrajzi adatok
Született 1930. június 1.
Barcarozsnyó
Elhunyt 1998. május 3. (67 évesen)
Ruhpolding
Tevékenység karmester

Erich Bergel (Barcarozsnyó, 1930. június 1.Ruhpolding, 1998. május 3.) erdélyi, szász karmester.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erich Bergel életének első négy évtizedét szülőhazájában töltötte. A szülői háztól kettős örökséget kapott: egyfelől a soknemzetiségű családot – hiszen édesapja szász, édesanyja pedig spanyol és magyar felmenőktől származott –, másfelől a kamarazene szeretetét és a mindennapi muzsikálás élményét. Hegedűs édesapja irányításával, három testvérével együtt részt vett a házimuzsikálásban, s már kora gyemekkorától kezdve hegedült, fuvolázott és zongorázott. Már 18 éves korában a Nagyszebeni Filharmonikusok fuvolistája volt. A felfedezendő hangszerek sorát hamarosan az orgona és több rézfúvós instrumentum is gyarapította. (Kiváló hangszerismeretét később a zenekari munkában kamatoztatta, és amikor az 1960-as években politikai okokból egy ideig nem gyakorolhatta karmesteri hivatását, a Kolozsvári Filharmonikus Zenekar trombitásaként kereste kenyerét.) 1950 és 1955 között a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, ahol karmester, orgona és zeneszerzés szakokon végzett. A tanulóévek tovább erősítették benne a bachi örökséget, melyet az a Kurt Mild közvetített számára, aki a német orgonaiskola legkiválóbb képviselőinek, Günther Raminnak és Fritz Heitmannak a tanítványa volt. Ezektől a tanulóévektől datálódik Bergel szenvedélyes érdeklődése J. S. Bach monumentális utolsó műve, A fúga művészete iránt.

Tanulmányai végeztével 1955-től négy esztendeig Nagyváradon működött zeneigazgatóként, majd 1959-ben a Kolozsvári Filharmonikusok karmestere lett, de még abban az esztendőben letartóztatták „államellenes szervezkedés” vádjával. A kommunista hatalom szemében az volt valódi „bűne”, hogy zeneigazgatóként rendszeresen előadott vallásos témájú műveket, és számos orgonahangversenyen is közreműködött. Hét évre ítélték, majd három és fél – börtönben, illetve munkatáborban töltött – esztendő után, 1962-ben szabadult amnesztiával. A rabság éveiben különösen intenzíven tanulmányozta A fúga művészetét, feltárva Bach ciklusának kristálytiszta logikáját, a motívumok szerves összefüggéseit, sőt meggyőző stiláris hitelességgel kiegészítette a befejezetlenül maradt utolsó fúgát is. Ezt a jelentős tudományos munkát 1980-ban és 1985-ben két kötetben publikálta.

1965 és 1971 között ismét betölthette a Kolozsvári Filharmonikusok karnagyi tisztjét. 1971-ben Herbert von Karajan személyes pártfogásával végre elhagyhatta Romániát s viharos gyorsasággal bontakozott ki nemzetközi karmesteri karrierje. Karajan hívta meg a Berlini Filharmonikusok vendégkarmesterének, ezután 1972-től a Berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett.

Karmesteri pályája során mintegy 160 zenekarral dolgozott együtt valamennyi földrész harmincöt országában. A Houstoni Szimfonikusok, a BBC több zenekara, a brüsszeli Flamand Rádió Zenekara hosszabb ideig is irányítása alatt működött. 1989 és 1994 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezető karnagya, és a Magyar Állami Operaház rendszeres vendégkarmestereként sikerrel dolgozott a nagy múltú együttesek művészi színvonalának emeléséért. Különösen Beethoven-, Brahms- és Bruckner-interpretációi keltették fel a szakma és a közönség figyelmét, a kritika a Furtwänglertől Karajanig ívelő nagy dirigensi hagyomány folytatóját látta benne.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Johann Sebastian Bach, die Kunst der Fuge: ihre geistige Grundlage im Zeichen der thematischen Bipolarität, Brockhaus Musikverlag Bonn, 1980, ISBN 3-922173-00-4
  • Bachs letzte Fuge, Brockhaus Musikverlag Bonn, 1985, ISBN 3-922173-03-9

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chopin: e-moll és f-moll zongoraverseny, 1994 Denon Records, (Bruno Eigutto – zongora)
  • Chopin: e-moll zongoraverseny; Beethoven: B-dúr zongoraverseny, 1996 Claremont, (Fokvárosi Szimfonikus Zenekar, Steven de Groote – zongora)
  • J. S. Bach: A fúga művészete, 1998 BMC Records, (Kolozsvári Filharmonikus Zenekar)
  • Romantikus zongoraversenyek (Csajkovszkij, Rahmanyinov, Chopin, Schumann) 1998 Denon Records, (Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Brigitte Engerer, Helene Grimaud, Emmanuel Krivine, Jesus Lopez-Cobos – zongora, társkarmester: Eliahu Inbal)
  • R. Strauss: Metamorfózisok; Honegger: II. szimfónia, 1998 BMC Records, (Camerata Transsylvanica)
  • Johann Sebastian Bach – Revisited, 2000 BMC Records, (Kolozsvári Filharmonikus Zenekar)
  • Brahms szimfóniái, 2002 BMC Records, (Kolozsvári Filharmonikus Zenekar)
  • Brahms Ein deutsches Requiem (Recorded Live)Erich Bergel vezényel / Houston Symphony Orchestra / Houston Symphony Chorus

Ruth Falcon, szoprán; Tom Krause, bariton;link: http://www.highdeftapetransfers.com/product/1667/Brahms-Requiem-Houston-Symphy-Orch

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hans Bergel: Erich Bergel. Ein Musikerleben, Gehann-Musik-Verlag, 2006, ISBN 3-927293-29-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]