Elektra (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Crimea (vitalap | szerkesztései) 2020. április 22., 09:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4C:1ADD:8D00:8544:5851:8983:A12A (vita) szerkesztéséről Sir Morosus szerkesztésére)
Elektra
tragédia
Eredeti nyelvnémet
AlapműElektra
ZeneRichard Strauss
DalszövegHugo von Hofmannsthal
SzövegkönyvHugo von Hofmannsthal
Felvonások száma1 felvonás
Főbb bemutatók1909. január 25.
A Wikimédia Commons tartalmaz Elektra témájú médiaállományokat.
A Semperoper 1900 körül

Az Elektra Richard Strauss egyfelvonásos operája Hugo von Hofmannsthal szövegére (op. 59, TrV 223). Eredeti műfaji meghatározása „tragédia egy felvonásban”.

Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1909. január 25-én. Magyarországi bemutatója 1910. március 11-én volt az Operaházban. (Az első magyar erőkkel bemutatott Strauss-opera, ezt az előadást összesen tizenötször játszották.)

Játékideje 1 óra 40–45 perc.

A mű története

Bár ez az első Strauss–Hofmannsthal-opera, a szöveg eredeti formája nem librettónak készült. Strauss 1903-ban Max Reinhardt berlini előadásában látta a „Szophoklész-fordítást”. Két év múlva, a Salome bemutatója után választotta következő operája tárgyául. Előbb maga próbálkozott a librettóvá alakítással, majd felvette a kapcsolatot a költővel. A téma hasonlósága és előző színpadi műve időbeli közelsége miatt joggal tartott születő zenéje nagy hasonlóságára a Salomééhez. 1905 végétől 1908. szeptember 22-éig komponálta az Elektrát, közben ellátta karmesteri feladatait, „menedzselte” korábbi műveit. A túlhajszoltság miatt 1907 nyarán egy fürdőhelyre vonult vissza.

Hangszerelése

Ernst von Schuch, az ősbemutató karmestere

Az Elektra az egyik legnagyobb zenekari apparátust igénylő mű. Az ősbemutatón 111 zenész szólalta meg az előírt több mint 140 hangszert.

  • 1 piccolo, 3 fuvola (vagy 2–2 fuvola és piccolo); 2 oboa; 1 angolkürt (vagy 3. oboa); 1 heckelophon; 1 Esz-klarinét, 4 B-klarinét, (vagy 2 B-, 2 A-klarinét), 2 basszetkürt, 1 basszusklarinét; 3 fagott, 1 kontrafagott;
  • 4 kürt; 2 B-tuba, 2 F-tuba (vagy 5–8. kürt); 6 trombita, 1 basszustrombita; 3 harsona, 1 kontrabasszus harsona; 1 kontrabasszus tuba;
  • 6–8 üstdob; ütőhangszerek; harangjáték; cseleszta; 2 vagy 4 hárfa
  • 8–8–8 I., II. és III. (!) hegedű; 6–6–6 I., II. és III. brácsa (a 6 I. brácsa IV. hegedű is lehet); 6–6 I. és II. gordonka; 8 nagybőgő

A nyomtatott kottában Strauss a fúvósokra redukált változatot is megad, amit ő „provinciális verziónak” nevezett.

Szereplők

A Svéd Királyi Opera 2009-es előadásának jelenete. A címszerepben Katarina Dalayman
  • Klütaimnesztra – alt vagy mezzoszoprán
  • Élektra – szoprán
  • Khrüszothémisz – szoprán
  • Aigisztosz – tenor
  • Oresztész – bariton vagy basszus
  • Oresztész ápolója – basszus
  • A bizalmas – szoprán
  • Az uszályhordozónő – szoprán
  • Egy ifjú szolga – tenor
  • Egy agg szolga – basszus
  • A felügyelőnő – szoprán
  • Első szolgálólány – alt
  • Második szolgálólány – mezzoszoprán
  • Harmadik szolgálólány – mezzoszoprán
  • Negyedik szolgálólány – szoprán
  • Ötödik szolgálólány – szoprán

Szolgálólányok, hangok (kar)

Cselekmény

Öt szolgálólány megpróbálja lemosni a palota udvarát Mükénében. Miközben dolgoznak, megkérdezik, hol lehet Elektra, és az árnyékból kijön az arcáról. A szolgák továbbra is kommentálják, hogyan jött be ebben az állapotban, és beszélni arról, miképp éneklik őt csak azért, hogy megkapja a sértéseket tőle. Csak egy szolga kegyelmet mutat neki, de a felügyelő elveszti, hogy kipiruljon. Elektra visszatér a napi rituáléért az apja emlékére, aki Trójából való visszatérése után Klütaimnesztra és Aigisztosz által fürdött, és az udvarra húzódott. Elektra elkezdi elképzelni azt a napot, amikor az apja bosszút áll majd, az azt követő ünnepségen, amelyben a diadalmas tánc vezet. Khrüszothémisz elhagyja a palotát, de ellentétben az Elektrával, szelíd és befogadó, józanul maradt Khrüszothémisz és Aigisztosz élvezi a kiváltságokat, hogy jön egy hercegnő. Figyelmezteti a nővérét, hogy anyjuk azt tervezi, hogy egy Elektrát bezárja egy toronyba, de visszautasítja. Khrüszothémisz nem akar halálra élni saját házában: el akar menni, feleségül venni és gyermekeket nevelni. Amint hangos hangok hallatszanak, Elektra elkápráztatja a nővérét, hogy ez az ő esküvője. A valóságban Klütaimnesztra mégis ébresztette meg saját rémálmait, hogy Oresztész megölte. Khrüszothémisz felkéri Elektrát, hogy távozzon, és csak az anyjával beszéljen. Klütaimnesztra követve a gyülekezetét, újabb áldozatot hoz, hogy megnyugtassa az isteneket, de megáll az Elektra láttán, és azt kívánja, hogy ne legyen ott, hogy zavarja. Kérdezi az isteneket terhelése miatt, de Elektra megnyugtatja, mondván az anyjának, hogy ő maga istennő. A bizalmas és az uszályhordozónő tiltakozása ellenére Klütaimnesztra felmegy, hogy beszéljen az Elektrával. Klütaimnesztra megajándékozza lányát, hogy minden éjjel rémálmokat szenvedett, és még mindig nem találta meg az utat az istenek megnyugtatásához. De azt állítja, hogy ha ez megtörténik, újra képes lesz aludni. Elektra keveri az édesanyját a megfelelő áldozattal kapcsolatos apró információkkal, amelyeket meg kell ölni, de megváltoztatja a beszélgetést a testvérének, és miért nem engedhető vissza. Elektra szörnyűségére Klütaimnesztra azt mondja, hogy őrült és állatokat tart. Azt válaszolja, hogy ez nem igaz, és hogy az arany, amelyet az anyja küldött, nem használta fel a fiát, hanem hogy megölte. Ezután Elektra feltárja, ki kell a tényleges áldozata: maga Klütaimnesztra. Továbbra is leírja, hogy az isteneknek egyszer és mindenkor meg kell nyugtatniuk. Fel kell ébredni és a ház körül üldözni kell, mint egy vadászatot. Csak akkor, amikor azt kívánja, hogy mindez véget érjen, és miután elrabolta a foglyokat a sejtjeikben, rájön, hogy a börtön a saját teste. Abban az időben a fejsze, amelyen a férjét megölte, és amelyet az Elektrának ad el Oresztésznek, rá fog esni. Csak az álmok leállnak. A bizalmas és az uszályhordozónő belépnek és suttognak neki. Klütaimnesztra hisztérikusan nevet, és gúnyolódik Elektra, elhagyja. Elektra azon kíváncsi, mi nevetett az anyja. Khrüszothémisz eljön, hogy elmondja neki: két hírvivő érkezett azzal a hírrel, hogy Oresztész halott, a saját lovai taposta. Amikor egy fiatal szolga kijön a házból, hogy elhozza a mestert, ő az Elektra és Khrüszothémisz felett utazik. Elektra nem könyörög, és rémült Khrüszothémisz hallgat, amikor a nővére követeli, hogy segítsen neki megbosszulni az apjukat. Elektra tovább dicséri a nővérét és a szépségét, megígérve, hogy Elektra lesz a rabszolgája a menyasszonyi kamráján, cserébe a segítségére. Khrüszothémisz küzd le a nővérétől és elmenekül. Elektra átkozta őt. Meghatározta, hogy egyedül csinálja, ássa a fejszét, amely megölte az apját, de egy titokzatos ember megszakítja, aki az udvarba jön. Hallja, hogy várni fogja, hogy hívják a palotából, mert üzenetet küld a ház hölgyének. Azt állítja, hogy Oresztész barátja, és azt mondja, hogy vele volt a halála idején. Elektra szomorú. A férfi először azt sejteti, hogy Oresztész és Agamemnon véres rokonának kell lennie, aztán, amikor megkérdezi a nevét, felfedezi, hogy ő Elektra. Aztán elcsodálkozva felismerte őt: Oresztész, aki álruhában visszaköltözött. Elektra eredetileg rendkívüli, de szégyellte, hogy mi lett, és hogyan áldozta fel királyi államát az ügyért. Oresztész ápolója jön és félbeszakítja a testvéreket; feladatuk veszélyes, és bármi veszélybe sodorhatja. A bizalmas és az uszályhordozónő kijönnek a palotából és leadják Oresztészt. Egy kiabálást hallanak a palotából, aztán komor nyögést. Elektra vidáman mosolyog, tudva, hogy Oresztész megölte az anyját. Aigisztosz megérkezik, örömmel hallja, hogy Oresztész meghalt, és szeretne beszélni a hírnökkel. Elektra boldogan bevezeti a palotába. Ahogy Aigisztosz sikoltozik és segítséget kér, Elektra így válaszol: "Agamemnon hallani fog." Khrüszothémisz kijön a palotából, kijelentve, hogy Oresztész belépett, és hogy megölték Klütaimnésztrát és Aigisztoszt. A mészárlás megkezdődött Oresztész követőivel, akik megölte azokat, akik támogatták Aigisztoszt és a királynőt. Elektra elragadtató, és a tömeg akar táncolni, de először nem. Khrüszothémisz és Elektra dicsérik a testvérüket. Végül Elektra elkezd táncolni. Ahogy elérte a tánc csúcspontját, a földre esik: Elektra halott. Khrüszothémisz a palotába lép, hogy a testvérével legyen. A palota ajtajára bökött, felszólítja a testvérét. Nincs válasz.

Diszkográfia

Források

  • Batta András: Richard Strauss. Budapest, 1984. Gondolat K. pp. 172–182 ISBN 9632814479
  • Boyden, Matthew: Richard Strauss. Ford. Borbás Mária. Budapest, 2004. Európa K. pp. 233–257 ISBN 9630775409
  • Eősze László: Az opera útja. 3. bőv. kiad. Budapest, 1972. Zeneműkiadó. pp. 287–288
  • Гликман, Исаак Давыдович: Мейерхольд и музыкалный театр. Ленинград, 1982. «Советский композитор» pp. 154–197 ISBN 5852850934
  • Keszthelyi Kinga: Szophoklész és a szecesszió. Az Elektra keletkezéstörténete in Operamagazin 2007. bemutatkozó szám pp. 12–13
  • Kloiber, Rudolf: Handbuch der Oper. 5., erw. u. neubearb. Aufl. München–Kassel stb., 1985. dtv–Bärenreiter. Bd. 2 pp. 777–780 ISBN 3423032790
  • Paul Henry Lang: Az opera. Egy különös műfaj különös története. Ford. Gergely Pál. Budapest, 1980. Zeneműkiadó. pp. 332–336 ISBN 9633303060
  • Opera. Szerk. Batta András. Ford. Szilágyi Éva stb. Budapest, 2006. Vince K. pp. 594–599 ISBN 9639552828

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elektra_(opera)&oldid=22546269”