Elek Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Elek Artur szócikkből átirányítva)
Elek Artúr
Születéskori neve Elek Artúr
Született 1876. február 8.
Budapest, magyar 1867-1918
Elhunyt 1944. április 25. (68 évesen)
Budapest, magyar 1919-1946
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, műfordító, művészettörténész, műkritikus, tanár
Díjak Baumgarten-díj (1929, 1930, 1931)

Elek Artúr (Budapest, 1876. február 8.Budapest, 1944. április 25.) magyar író, műfordító, művészettörténész, műkritikus, tanár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végezte el.

Karrierje elején útirajzokkal és műfordításokkal foglalkozott. 1908-ban Az Újság nevű esti napilap munkatársa volt. Művei megjelentek többek között a Magyar Géniuszban, a Figyelőben, a Műbarátban (ez utóbbit ő alapította 1921-ben), a Kékmadárban. A Nyugatnak főmunkatársa volt az indulástól a lap megszűnéséig. 1916 és 1919 között az Iparművészeti Iskola tanáraként működött. A második világháború idején a németek bevonulása után öngyilkos lett.

Munkái zömét finom stílusú, elmélyült elemzéseket nyújtó esszéi és művészeti kritikái alkották. Novelláira az impresszionista hangulatok és lírai hangvétel volt jellemző.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Poe Edgar (két tanulmány, 1910)
  • Álarcosmenet (novella, 1913)
  • Nagy Balogh János élete és művészete (1922)
  • Három művésznemzedék (1925)
  • A renaissance festőművészete (1927)
  • Fáy Dezső, a festő és illusztrátor (1929)
  • Liebl Ervin (1895–1927). Egy ismeretlenül élt festő és szobrász élete és művészete (1935)
  • A platánsor (válogatott elbeszélések, Vajda Miklós bevezetője, 1959)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]