Díszmagyar
A díszmagyar, a magyar kultúra alkotása, egy 19. századra kialakult nemzeti díszöltözék. Ez a fajta ruházat, kinézete ellenére nem népviselet, sokkal inkább a nemzeti öntudatot volt hivatott képviselni. Díszmagyar alatt elsősorban férfiöltözéket értünk, de létezett - kevésbé egyedi jellemzőkkel ékes - női díszmagyar is.
Története[szerkesztés]
A magyar szabású díszruha fénykorát 1830-ban, V. Ferdinánd magyar király koronázási ünnepségén Pozsonyban érte el, majd ezt követően néhány évtizedig köznapi viseletté vált, ezután már általában csak az állami ünnepségeken viselték. A férfi díszruha prémmel szegett, kócsagtollas süvegből vagy karimás kalpagból, panyókára vetett, prémmel szegélyezett bársonymentéből, álló gallérú, magasan zárt selyemdolmányból, testhez álló, dús zsinórozással díszített selyemtrikó nadrágból, térdig érő sarkantyús csizmából vagy bokáig érő, oldalt fűzős cipőből és aranyrojtos fekete vagy fehér selyem nyakkendőből állt. Az öltözéket gazdag ékszerkészlet – gombok, öv, süvegdísz (forgó), kard, mente – és kardkötő egészítette ki.
Galéria[szerkesztés]
-
Széchenyi István díszmagyarban, Friedrich Amerling festményén -
Ferenczy Ida díszmagyarban a millennium alkalmával -
Barabás Miklós: Nemzeti divatkép, 1846, akvarell,
Kiscelli Múzeum, Budapest -
Benczúr Gyula: Andrássy Géza portréja -
Wittelsbach Erzsébet magyar királyné díszmagyar koronázási ruhája (rekonstrukció) -
Gróf Rhédey Klára vonuló ruhája -
Zichy Manó díszmagyarban 1867-ben, színezett portré albuminpapíron -
-
Kossuth Ferenc díszmagyarban
.jpg)
Források[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Tompos Lilla: A díszmagyar – a magyar díszviselet története. Magyar Mercurius Kiadó, Bp., 2005 ISBN 96-386-4693-4
- Csapody Miklós: A díszmagyar – Jegyzetek, esszék, tanulmányok. Korona Kiadó, 2006 ISBN 96-395-8981-0
- Tomsics Emőke: Kacagány és camera. Az 1867-es koronázás fényképei a Magyar Nemzeti Múzeumban; MNM, Budapest, 2015
További információk[szerkesztés]
