Ferenczy Ida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferenczy Ida
Ferenczy Ida.jpg
Ferenczy Ida díszmagyarban a millennium alkalmával
Született 1839. április 7.
Kecskemét
Elhunyt 1928. június 28. (89 évesen)
Bécs
Nemzetisége magyar

Vecseszéki Ferenczy Ida (Kecskemét, 1839. április 7.Bécs, 1928. június 28.[1]) az „ereklyés hölgy”, Erzsébet császárné és királyné bizalmasa és felolvasónője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vecseszéki Ferenczy Ida 1839-ben látta meg a napvilágot Kecskeméten Ferenczy Gergely és Szeless Krisztina hat gyermeke közül negyedikként. Neveltetése nem lépte túl a korabeli vidéki város lehetőségeit, ugyanis a kecskeméti főiskola növendékei lányok nem lehettek. A kisnemesi sorból származó Ferenczy Ida hamar kitűnt környezetéből intelligenciájával és azzal, hogy saját erejéből, autodidakta módon gyarapította tudását.[2] A felolvasást Karlovszky Gusztávné Miticzky Ida írónő mellett nyílt alkalma gyakorolni, amikor az írónő férje főügyész kinevezése révén 1862-ben a városba került.

A császári udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet császárné 1863-ban határozta el komolyan, hogy magyarul kezd tanulni. Egy évre rá már olyan jelentős előrehaladást tett a magyar nyelvi tanulmányokban, hogy olyan kísérőnőt keresett, akivel ezen a nyelven tud beszélgetni. Az elé terjesztett listáról az utolsó helyen megnevezett hölgy arcképét kérte, s az annyira megtetszett neki, hogy azonnal magához is rendelte Ferenczy Idát és a találkozás után őt vette maga mellé társalkodónőnek. Hogy az egyszerű, kisnemesi sorból származó Ferenczy Ida neve hogy került fel ennek a listának az aljára, az mind a mai napig vitatott. A feltételezések általában Deák Ferenc és Almásy grófné nevét szokták említeni. Ferenczy Gergely mindazonáltal örömmel engedte el leányát Bécsbe: „Katonát nem tudok adni a császárnak, hát odaadom a lányomat a császárnénak”.[2]

Erzsébet királyné, aki a bécsi udvarban egyedül érezte magát, azonnal megszerette Idát, a kezdeti időkben napjai nagy részét vele töltötte. A magyar nyelv valóságos „titkos nyelvvé” vált közöttük, s a császárné egy alkalommal így írt róla: „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem barátnőm!” Az 1866-os magyarországi útját követően Erzsébet gyakran váltott leveleket és híreket Ferenczy Idán keresztül Andrássy Gyula gróffal, majd később Deák Ferenccel is. Ám Ida nagy szerepet játszott abban is, hogy a császárné a későbbiekben közvetlen levelezést tudott folytatni Jókai Mórral és Eötvös Józseffel is. Ám emellett Ferenczy Ida levelezőpartnerei voltak többek között Falk Miksa, Thallóczy Lajos, a mártírhalált halt miniszterelnök özvegye, gróf Batthyány Lajosné Andrássy Ilona. Személyes barátság fűzte a királyné udvarhölgyei közül gróf Festetics Máriához, Majláth Saroltához, Sztáray Irmához, az udvar tagjai közül Nopcsa Ferenchez, Rónay Jácinthoz.

Ferenczy Ida köznemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, ezért nyilvános megjelenéseire nem kísérhette el a királynét. A császárné ilyenkor hosszú, bizalmas leveleket küldött barátnéjának, melyekben sokszor írt arról, hogy hiányolja őt. Leveleiben mindig a közvetlen és baráti „Kedves Idám!” megszólítást használta. Emellett azért Erzsébet kijárta férjénél, hogy Idát brünni alapítványi hölggyé nevezzék ki, ami az arisztokrata asszonyokhoz hasonló rangot jelentett a számára. Ferenczy Ida hivatalosan felolvasónői minősítésben szerepelt a császárné személyzetében. Szobái a Burgban és Gödöllőn is közvetlenül Erzsébet királyné szobáihoz csatlakoztak, és a Schönbrunnban is kiemelt helyen voltak.

Ferenczy Ida annyira szerette úrnőjét, hogy még azt az ötletét is kész volt segíteni, hogy Schratt Katalin, a Burgtheather színésznője az ő szobáján keresztül jusson be a Hofburgba, amikor Ferenc Józseffel találkozik. Ezekkel a találkozásokkal kapcsolatban maga a császár is gyakran írt neki levelet. Ferenc József Ida iránti nagyrabecsüléséről és tiszteletéről tett tanúbizonyságot, amikor megfestette Erzsébet portréját Benczúr Gyulával a számára.

Erzsébet királyné halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyné 1898-ban bekövetkezett halála porig sújtotta; saját szavai szerint: „Erzsébet királyné életével mindent elvesztettem”.[2] A genfi tragédia után a királyné udvartartásának ki kellett költöznie a Burgból. Az egykori felolvasónő először a Reisnerstrassén bérelt lakást, majd kiköltözött Schönbrunnba. Szalonja az osztrák és magyar közélet számos személyiségének találkozóhelyévé vált.

Élete végéig Erzsébet királyné emlékének élt. Maga köré gyűjtötte az elérhető relikviákat és egyik fő szervezője volt az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak. Az 1908. január 15-én nyílt múzeum jelentős látogatottságnak örvendett, majd a II. világháború alatt komoly kárt szenvedett.

Kapcsolata Kecskeméttel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kecskeméthez való ragaszkodása akkor nyilvánult meg a leglátványosabban, mikor 1907-ben Kada Elek polgármester (unokahúgának, Ferenczy Agusztának férje) kérésére közbenjárt Koburg Fülöp hercegnél a Kecskemét melletti kohári–szentlőrinci puszta megszerzése ügyében. Neki köszönhető, hogy a már opciót szerzett Agrár Bank helyett Kecskemét vásárolhatta meg a 11 ezer holdas birtokot. De egyéb jótékonysági alapítványokat is tett, a Rongyos Egyletnek küldött adományaival hosszú éveken át segítette a kecskeméti rászorulókat és végrendeletében ezer aranykoronát hagyott Kecskemét szegényeire. Az 1909-ben rendezett kecskeméti országos dalostalálkozón pedig vállalta a zászlóanya szerepét.

1928-ban hunyt el az osztrák fővárosban. A bécsi Ágoston-rendiek Loretto-kápolnájában ravatalozták fel, majd koporsóját a kecskeméti Szentháromság-temetőben helyezték örök nyugalomra a Ferenczy család sírboltjában apja és testvérei mellett.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]