Pálmajáró
Pálmajáró | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Dulus dominicus (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmajáró témájú médiaállományokat és Pálmajáró témájú kategóriát. |
A pálmajáró (Dulus dominicus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó madár, a pálmajárófélék (Dulidae) családjának tartozó Dulus nem egyetlen faja.
Egyes rendszerezések szerint a csonttollúfélék (Bombycillidae) családjába sorolják, mint Dulinae alcsalád.
Előfordulása
[szerkesztés]Endemikus faj, csak a Közép-Amerikai Hispaniola szigetén és a kis Gonâve szigeten, Haitiban és a Dominikai Köztársaságban él. Ez utóbbi nemzeti madarának is választotta a fajt.[1]
Megjelenése
[szerkesztés]Veréb nagyságú, de karcsúbb. A háta olajbarna, a hasa sárgásfehérrel hosszant csíkozott. A nemek látszólag egyformák.
Életmódja
[szerkesztés]Bogyókat és virágokat eszik. Nem költöző. Csoportosan költ: több pár közösen épít fészket egy-egy magasabb királypálma (Roystonea regia) tetején. A fészek átmérője 1 méternél is nagyobb lehet. A tojó rendszerint négy tojást rak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Country Facts. Permanent Mission of the Dominican Republic to the UN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 23.)
- A Biolib szerint önálló család
- Az ITIS a csonttollúfélék (Bombycillidae) családjába sorolja
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 452. o. ISBN 963-9257-11-7