Dorogi köztemető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dorogi köztemető
Morva Izidor sírja
Morva Izidor sírja
Közigazgatás
OrszágMagyarország
Földrajzi adatok

A Dorogi köztemető Dorog egyetlen használatban lévő temetője.

Fekvése[szerkesztés]

A temető a város délkeleti határában, a Bécsi út (10-es főút), az ÉGÁZ telephelye, a Csolnoki út és a Temető utca által határolt területen fekszik, domboldalban.[1]

Története[szerkesztés]

A település első temetője az Árpád-korban létesült az ódorogi templom körül, 1936-ban tárta fel Balogh Albin. A török hódoltság utáni betelepülés után a községi temető a Szent József plébániatemplom körül volt egészen 1765-ig, ekkor alapították a mai nyughelyet a Temető utca-Csolnoki út szegletében, a korábbi magterület helyén ma egy gépműhely található. Azóta a település népességének növekedésével párhuzamosan többször bővítették, először 1845-ben a mai Gorkij utca vonaláig. A ravatalozó az 1930-as években épült, a második világháború után szovjet hősi temető létesült a központjában. Legnagyobb bővítésére 1988-ban került sor, egészen az ÉGÁZ telephelyéig, ugyanis ekkor lettek idősek az 1920-as és 1930-as években a jelentős számú betelepülőtől nagyra nőtt falu akkori szülöttei. Kerítésének felépítésére és impozáns központi kapujának felújítására 1998-ban került sor,[2] 2003-ban helyezték el az ismeretlen helyen nyugvó Schmidt Sándor emléktábláját a Bécsi úti kápolna belső falán. A temető területe ma 3286 m² és 4910 sírt foglal magában.[3]

Nevezetes halottak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dorog várostérkép, Topo Press Map Térképkiadó és Térképellátó Kft., Bp. 2006, ISBN 963-9113-22-0-CM
  2. Tittmann János: Dorog 20 éve város, Dorog Város Kulturális Közalapítványa, 2004, ISBN 963-214-771-5
  3. Dorogi temető, Léthé Kegyeleti Bt.
  4. A szolgálat közben lelőtt rendőr, Borbély Zoltán temetése, Kemma.hu[halott link] (A keresett oldal nem található)

Források[szerkesztés]

  • Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2