Dolores Ibárruri
Dolores Ibárruri | |
Dolores Ibárruri 1978-ban | |
A Spanyol Kommunista Párt főtitkára | |
Hivatali idő 1942 – 1960 | |
Előd | José Díaz Ramos |
Utód | Santiago Carillo |
Született | 1895. december 9. Gallarta, Baszkföld |
Elhunyt | 1989. november 12. (93 évesen) Madrid Spanyolország |
Párt | Spanyol Kommunista Párt |
Házastársa | Julián Ruiz Gabiña |
Gyermekei | Rubén Ruiz Ibárruri |
Foglalkozás |
|
Iskolái | tanítóképző |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Díjak |
|
Dolores Ibárruri aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolores Ibárruri témájú médiaállományokat. |
Isidora Dolores Ibárruri Gómez (Gallarta, Vizcaya, 1895. december 9. – Madrid, 1989. november 12.) baszk nemzetiségű spanyol kommunista újságíró, politikus, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára.
Fiatalkora
Apja baszk bányász, anyja kasztíliai parasztlány. Szülei szegények és nagyon vallásosak voltak, ezért fiatal korában apácának készült, azonban 20 évesen feleségül ment Julián Ruiz Gabiña szakszervezeti aktivista bányászhoz.[1]
Mozgalmi tevékenysége
A szociáldemokrata pártba 1917-ben lépett be, és férjével együtt részt vett a sztrájkokban. 1918-tól La Pasionaria írói álnevén írt a pártújságba. Tevékenységért többször bebörtönözték. 1936-ban a spanyol néppárt képviselője lett [2] 1921-ben alapító tagja, 1942-től 1960-ig főtitkára a spanyol kommunista pártnak. Azután a párt lapjában publikált. A spanyol polgárháború alatt az ellenállás jelképévé vált. A második világháború alatt fia elesett Sztálingrádnál[3]
Magyarul megjelent művei
- Számot adnak majd! Dolores Ibarruri üzenete a Demokrata Nők Világszövetségének 2. kongresszusához; Romániai Demokrata Nők Szövetsége, Kolozsvár, 1949
- A békéért, demokráciáért, Spanyolország függetlenségéért; ford. Bajomi Lázár Endre; Szikra, Bp., 1952 (Nemzetközi kérdések)
- Az egyetlen út; ford. Fazekas Erzsébet; Kossuth, Bp., 1964 ISBN 9632705343
Jegyzetek
- ↑ http://alanier.at/Eletrajzok.html
- ↑ Tülör 1965-12-07 15 oldal
- ↑ Magyar Hírlap 1975. december. 08.