Decemviri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A decemviri (Decemviri consulari protestate legibis scribundis) egyedi feladat elvégzésére létrehozott testület a Római Köztársaságban.

A decemviri létrejötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 5. század közepén Terentius Arsa tribunus megkísérelte a hatályos törvények közzétételét, ami nagy ellenállásba ütközött. Ezért i. e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki a consulok helyett.

A decemviri működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 451-ben-ben felfüggesztették az alkotmányos rendet, megszüntették az összes „rendes” magister működését és a tíz tekintélyes patrícius consuli hatalommal felruházott testülete intézte az állami ügyeket (decemviri legibus scribundis). A törvények egységes rendszerbe foglalását nem tudták egy esztendő alatt végrehajtani, ezért a Decemviri testület működését egy évvel meghosszabbították és az új testületnek már öt patrícius és öt plebejus lett a tagja. A hagyományok szerint ez a testület visszaélt hatalmával és a felháborodás megfosztotta őket hatalmuktól. (A kutatók nagy része nem erősíti meg a decemviri működésének meghosszabbítását és az ezzel kapcsolatos történteket.)

A decemviri tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti megalakiláskor i. e. 451-ben:

  • Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus, consul
  • Titus Genucius Augurinus, consul
  • Titus Veturius Crassus Cicurinus
  • Gaius Iulius Iullus
  • Aulus Manlius Vulso
  • Servius Sulpicius Camerinus Cornutus
  • Publius Sestius Capito Vaticanus
  • Publius Curiatius Fistus Trigeminus
  • Titus Romilius Rocus Vaticanus
  • Spurius Postumius Albus Regillensis

Tagjai az átalakulás után i. e. 450 – 449 között:

  • Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus
  • Marcus Cornelius Maluginensis
  • Marcus Sergius Esquilinus
  • Lucius Minucius Esquilinus Augurinus
  • Quintus Fabius Vibulanus
  • Quintus Poetelius Libo Visolus
  • Titus Antonius Merenda
  • Caeso Duillius Longus
  • Spurius Oppius Cornicen
  • Manius Rabuleius

A decemviri működésének eredménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létrehozták a tizenkét táblás törvények néven ismerté vált gyűjteményt, melynek középpontjában a magántulajdonnal kapcsolatos kérdések álltak. A törvények szövege nem maradt fenn eredeti teljességében, mert a dokumentumok egy barbár betöréskor megsemmisültek, de a későbbi jogászi gyakorlatból, a nyelvészek idézeteiből és más tartalmi kivonatokból a következők szerint rekonstruálták őket:

  • 1-2: perrendtartás
  • 3: az adóssági eljárás
  • 4: házasságjog
  • 5: örökösödés, gyámság
  • 6-7: birtokjog, adásvétel
  • 8: vagyoni károsodás (lopás, rablás) és kártérítés
  • 9: törvénykezés, joghatóság
  • 10: városrendészeti ügyek, a temetkezés szabályozása
  • 11: a hivatalos naptár
  • 12: zálogjog; a rabszolgák által okozott károk

A törvények megnevezése (Legus duodecim tabularum vagy Duodecim tabulae) jelentősen eltér a későbbi gyakorlattól, ahol az előterjesztő nemzetségnevét és a törvény tárgyát tüntették fel. A tizenkét táblás törvények jelentőségét jelzi, hogy a későbbi császárkori jogászok is a magánjog és a közjog alapjának tekintették (fons omnis publici privatique iuris). A római gyerekek írás-olvasás oktatása a törvény szövege alapján történt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]