Decemviri
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Az Ókori Róma kormányzata | |
|---|---|
| Római Királyság | |
| Római Köztársaság | |
| Római Császárság | |
| Principatus | Dominatus |
| Nyugatrómai Birodalom | Keletrómai Birodalom |
| Magistratusok: | |
| Különleges magistratusok: | |
| Egyéb tisztségek, címek: | |
| Politika és jog: | |
| szerkeszt | |
A decemviri (Decemviri consulari protestate legibis scribundis) egyedi feladat elvégzésére létrehozott testület a Római Köztársaságban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A decemviri létrejötte
Az i. e. 5. század közepén Terentius Arsa tribunus megkísérelte a hatályos törvények közzétételét, ami nagy ellenállásba ütközött. Ezért i. e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki a consulok helyett.
[szerkesztés] A decemviri működése
I. e. 451-ben-ben felfüggesztették az alkotmányos rendet, megszüntették az összes "rendes" magister működését és a tíz tekintélyes patrícius consuli hatalommal felruházott testülete intézte az állami ügyeket (decemviri legibus scribundis). A törvények egységes rendszerbe foglalását nem tudták egy esztendő alatt végrehajtani. Decemviri testület működését egy évvel meghosszabbították és az új testületnek már öt patrícius és öt plebejus lett a tagja. A hagyományok szerint ez a testület visszaélt hatalmával és a felháborodás megfosztotta őket hatalmuktól. (A kutatók nagy része nem erősíti meg a decemviri működésének meghosszabbítását és az ezzel kapcsolatos történteket.)
[szerkesztés] A decemviri tagjai
Az eredeti megalakiláskor i. e. 451-ben:
- Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus, consul;
- Titus Genucius Augurinus, consul;
- Titus Veturius Crassus Cicurinus;
- Gaius Iulius Iullus;
- Aulus Manlius Vulso;
- Servius Sulpicius Camerinus Cornutus;
- Publius Sestius Capito Vaticanus;
- Publius Curiatius Fistus Trigeminus;
- Titus Romilius Rocus Vaticanus; and
- Spurius Postumius Albus Regillensis
Tagjai az átalakulás után i. e. 450 – 449 között:
- Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus;
- Marcus Cornelius Maluginensis;
- Marcus Sergius Esquilinus;
- Lucius Minucius Esquilinus Augurinus;
- Quintus Fabius Vibulanus;
- Quintus Poetelius Libo Visolus;
- Titus Antonius Merenda;
- Caeso Duillius Longus;
- Spurius Oppius Cornicen; and
- Manius Rabuleius
[szerkesztés] A deceviri működésének eredménye
Létrehozták a XII táblás törvények néven ismerté vált gyűjteményt, melynek középpontjában a magántulajdonnal kapcsolatos kérdések álltak. A törvények szövege nem maradt fenn eredeti teljességében, mert az egy barbár betöréskor megsemmisült, de azt a későbbi jogászi gyakorlatból, a nyelvészek idézeteiből és más tartalmi kivonatokból a következők szerint rekonstruálták:
- 1-2: Perrendtartás
- 3: az adósági eljárás
- 4: házasságjog
- 5: örökösödés, gyámság
- 6-7: birtokjog, adásvétel
- 8: vagyoni károsodás (lopás,rablás) és kártérítés
- 9: törvénykezés, joghatóság
- 10: városrendészeti ügyek, a temetkezés szabályozása
- 11: a hivatalos naptár
- 12: zálogjog; a rabszolgák által okozott károk
A törvények megnevezése (Legus duodecim tabularum) vagy (Duodecim tabulae) jelentősen eltér a későbbi gyakorlattól, ahol az előterjesztő nemzetségnevét és a törvény tárgyát tüntették fel. A tizenkét táblás törvények jelentőségét jelzi, hogy a későbbi császárkori jogászok is a magánjog és a közjog alapjának tekintették (fons omnis publici privatique iuris). A római gyerekek írás-olvasás oktatása a törvény szövege alapján történt.
[szerkesztés] Források
- Ferenczy István – Maróti Egon – Hahn István: Az ókori Róma története.Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.
- Majoros József: Római élet.Gemini Budapest Kiadó.1996.
