Deák Nándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Deák Nándor
Született1883. október 17.
Budapest
Elhunyt1953 (69-70 évesen)[1]
Kolozsvár[2]
Állampolgársága
Foglalkozásafestőművész
IskoláiMagyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1899–1900)
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Deák Nándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Deák Nándor (Budapest, 1883. október 17.[3]Kolozsvár, 1953) erdélyi magyar festőművész.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Deák Ferenc kerékgyártó és Halasy Hedvig voltak.[3] 1899–1900 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1902-től Hollósy Simon festőiskolájában tanult Münchenben. 1905-től Kolozsváron élt. Az 1920-as években Nagybányán telepedett le. 1919–1923 között festőiskolát vezetett. 1922–1929 között Kolozsváron állította ki műveit. 1924–1925 között a szabadiskolában Thorma János mentorálta. 1924–1939 között részt vett a művésztelep által szervezett kiállításokon. 1936-ban a Nagybányai művésztelep lakója lett.

Művészete az akadémista portré- és életképfestészettől távolodva az impresszionista képalkotás módját követte. Festett dekoratív hatású, a német expresszionista művészettel rokon alkotásokat is. Pasztellben és olajban készült festményei tájképek, gyakran vásári jelenetek, portrék, aktok.

Sírja a Házsongárdi temetőben található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nándor Deák című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Murádin Jenő: Nagybánya. A festőtelep művészei (Miskolc, 1994)
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002
  • Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7