Daniel Christopher Burbank

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel Christopher Burbank
Daniel Burbank.jpg
Született
1961. július 27. (53 éves)
Foglalkozása űrhajós
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Christopher Burbank témájú médiaállományokat.

Daniel Christopher Burbank (Manchester, Connecticut, 1961. július 27.–) amerikai mérnök, űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985-ben az US Coast Guard Academy keretében szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1987-ben jelentkezett katonai helikopterpilótának, 1988-tól a haditengerészeti repülők, a parti őrség állományába tartozott. Vezetett repülőgép típusa a HH–3F Pelican. A gép cseréjét követően a HH-60J Jayhawk gépen szolgált és oktatott. Több katonai beosztást látott el (gép parancsnok, oktató-pilóta, repüléstechnikai mérnök igazgató). Utolsó szolgálati helye Alaszka volt. Repülési ideje (helikopter, űrhajó) több mint 3000 óra, ebből helikopterrel több mint 1800 óra. Több mint 300 kutató-mentő feladatot hajtott végre. 1990-ben Embry-Riddle Aeronautical Universityn repüléstechnikai tudományból doktorált.

1996. május 1-től részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzésben részesült a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban, sikeres vizsgák után megkezdhette szolgálatait. Űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép/Szojuz űrhajó és az ISS rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlása. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után megkapta a repülési engedélyt.

Három űrszolgálata alatt összesen 188 napot, 21 órát és 49 percet töltött a világűrben. Egy űrsétán (kutatás, szerelés) összesen 12 órát töltött az űrállomáson kívül.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–106 az Atlantis űrrepülőgép küldetés specialistája. Az alapellátáson (3 tonna) kívül az ISS űrállomás építéséhez szállítottak berendezéseket (akkumulátorok, hálózati átalakítók, oxigént termelő berendezések, és futópad). Első szolgálatán összesen 11 napot, 19 órát és 12 percet töltött a világűrben, 7 916 754 kilométert tett meg.
  • STS–115 az Atlantis űrrepülőgép küldetés specialistája. Alapellátáson kívül (életfeltételek, csereeszközök, berendezések) a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséhez szállította a P3 és P4 rácselemet, valamint a 4A és 2A napelemtáblákat. Második szolgálatán összesen 11 napot, 19 órát és 6 percet töltött a világűrben. Egy űrsétát hajtott (kutatás, szerelés) végre.
  • Szojuz TMA–22 fedélzeti mérnöke/ISS parancsnoka. Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. A legénység (önállóan vagy a látogató személyzettel együtt) több mikrogravitációs kísérletet, emberi-, biológia- és a biotechnológia, fizikai és anyagtudományi, technológiai kutatást, valamint a Földdel és a világűrrel kapcsolatos kutatást végeztek. Fogadták a teherűrhajókat, kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot. Harmadik szolgálatán összesen 165 napot, 7 órát és 31 percet töltött a világűrben. Egy űrsétát hajtott (kutatás, szerelés) végre.

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz TMA–21 fedélzeti mérnöke

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselheti az űrhajós jelvényt.
  • Több katonai, és polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]