Csi Paj-si
| Csi Paj-si | |
,_by_Zheng_Jingkang.jpg) | |
| Született | 1864. január 1. hsziangtan () (Hunan, Kína) |
| Meghalt | 1957. szeptember 16. (93 évesen) Peking |
| Nemzetisége | kínai |
| Stílusa | kínai festészet |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csi Paj-si témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Csi Paj-si | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 齊白石 |
| Egyszerűsített kínai | 齐白石 |
| Mandarin pinjin | Qí Báishí |
| Wade–Giles | Ch'i Pai-shih |
Csi Paj-si () (hsziangtan (), 1864. január 1. – Peking, 1957. szeptember 16.) kínai festőművész.
Neve
A Csi Paj-si () néven világhírűvé vált kínai festőművész eredeti neve Csi Huang () (齊璜 / 齐齊) illetve Csi Csun-cse () (齊純芝 / 齐纯芝) volt, az az adott neve (ce () 字) pedig Vej-csing () (渭清). Mint a kínai művészek zöme, élet során ő is több művésznevet (hao 号) választott magának:
- Lan-ting () (蘭亭 / 兰亭) = „Orchidea pavilon”
- Pin-seng () (瀕生 / 濒生)
- Csi-ping lao-zsen () (寄萍老人) = „Békalencsén utazó öregember”
- Paj-si san-zsen () (白石山人) = „Fehér-kövi hegyi remete”
- Paj-si () (白石) = „Fehér kő”
A „fehér kő” jelentésű Paj-si () nevet feltehetően egyik korai példaképére, Sen Csou ()ra (沈周; 1427–1509) emlékezve vette fel, akinek egyik művésznevében ugyancsak szerepelt ez a kifejezés.[1]
Élete
Csi Paj-si () szegény földműves család gyermekeként a Hunan tartománybeli Hsziangtan () (湘潭) körzetben található Xiangce () faluban született. 1862. január 1-jén született Hunan tartomány Hsziangtan körzetében, egy Hsziangce nevű falucskában. Körülményeik miatt iskolába nem járhatott, a nagyapjától tanult meg írni-olvasni. Nyolcéves korába bekerült az anyai nagyapja által alapított magániskolába, amely azonban félév után kénytelen volt bezárni, így a gyermek Csi Paj-si () ismét a házi munkában vett részt, és bivalyt őrzött. 1877-ben asztalos-inasnak adták. A harmadik mestere – aki egyben fafaragó is volt – gyermekeként bánt a fiúval. 1880-tól már önálló asztalosként dolgozott, és tizennégy éven át ezt a mesterséget gyakorolta. Művészi tehetsége asztalosként is megmutatkozott, gyakorta rendeltek tőle díszesen faragott nászágyakat, házi-oltárokat és gyaloghintókat.[2]
Munkája mellett saját kedvtelésére festegetett is a szabadidejében. A híres festészeti kézikönyv, a Mustármag-kert Album (Csie-ce jüan hua csuan () 芥子園畫傳 / 芥子園畫傳) ábráit másolta, amelyeket a szomszédjai, ismerősei rendre megvásároltak. Lassanként festőként is híre ment a környéken, és egyre gyakrabban festményeiket is rendeltek tőle. 1889-ben, a műveit kedvelő helyi földesuraknak köszönhetően már művelt barátokra is szert tett, akik megismertették a klasszikus irodalommal és megtanították verset írni. Előszeretettel foglalkozott a kínai írástudói kultúra két másik hagyományos műfajával: a kalligráfiával és a pecsétfaragással is.[3]
1902-ben egyik barátja, akit Hszian ()ba neveztek ki hivatalnoknak, meghívta, hogy festeni tanítsa ágyasát. Barátját később Pekingbe rendelték, Csi Paj-si () pedig oda is követte. Pekingben főleg a pecsétfaragásból tartotta el magát, jövedelméből pedig régi könyveket, kalligráfiákat és fametszetes nyomatokat vásárolt. 1904-ben egy újabb meghívásnak eleget téve Nancsang ()ba utazott. Mindeközben az ország több vidékén is egyre nagyobb hírnévre tett szert festőként és pecsétfaragóként.[4]
1905-ben Kujlin ()ba utazott, innen egy félév múlva Kantonba utazott, katonafiát és fivérét meglátogatni. Ezt követően Jincsou ()ba ment hajóval, ahol házitanítói állást vállalt. 1907-ben a vietnámi határra utazott, majd 1908-ban ismét Kantonba ment. 1909-ben már Sanghajban volt. Ezek az utazások nagy hatással voltak művészetére is. Az életét feldolgozó sinológus, művészettörténész Miklós Pál így ír erről:
„Ez az öt nagy utazás tapasztalatainak, látókörének és művészeti ismereteinek hatalmas gazdagodását eredményezte. Tulajdonképpen ekkor ismerte meg hazáját: a híres, képekről jól ismert tájakat, a régi korok levegőjét őrző városokat és a modernizálódó, lüktető életű kikötővárosokat. De a vasút, a hajó s a modern technika számos más eszköze is nagy élmény lehetett. S végül a sok könyv, kép, műemlék, amelyet megcsodált s amelyek egyike-másika – mint az említett festők képei – egész életére maradandó élménnyé vált: ez volt az a szellemi rakomány, amellyel 1909-ben hazatért, s amelyből az újra évtizedig tartó falusi magányban táplálkozott.[5]”
Közel ötvenéves volt, amikor végre megtehette, hogy családja számára földet és házat vásároljon. Letelepedett, és műtermet rendezett be magának. A képzőművészet mellett foglalkozott irodalmi tanulmányokkal is, verseket, esszéket is írt.[6]
Hivatkozások
Megjegyzések
Források
- ↑ Miklós 1962. 6. o.
- ↑ Miklós 1962. 7. o.
- ↑ Miklós 1962. 8, 9. o.
- ↑ Miklós 1962. 11, 12. o.
- ↑ Miklós 1962. 12, 13. o.
- ↑ Miklós 1962. 13, 14. o.
Irodalom
- ↑ Miklós 1962.: Miklós Pál. Csi Paj-si (1862–1957). Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962.
További információk
- Csi Paj-si garnélarák-festményei – Terebess Online
- Csi Paj-Si kínai festő, a XX. század legjelentősebb kínai mestere 55 éve halt meg – MTVA
- Milliárdokat érő kortárs kínai alkotások – fidelio
- A természet igézete – Qi Baishi festmények a Pekingi Művészeti Akadémia gyűjteményéből – Szépművészeti Múzeum
