Csermelyszitakötő

Csermelyszitakötő
	Hím csermelyszitakötő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Szitakötők;
Család:	Folyami szitakötők;
Nem:	Onychogomphus;
Tudományos név
	Onychogomphus forcipatus; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csermelyszitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csermelyszitakötő témájú médiaállományokat és Csermelyszitakötő témájú kategóriát.

A csermelyszitakötő (Onychogomphus forcipatus ) Európában és Nyugat-Ázsiában honos, kavicsos aljú patakoknál, folyóknál élő szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A csermelyszitakötő testhossza kb. 60 mm, szárnyfesztávolsága 55–75 mm közötti. Tora és potroha alapszíne a sárga, amelyen fekete mintázatok láthatóak. A többi, hasonló sárga-fekete szitakötőtől leginkább torának mintája alapján lehet elkülöníteni: felül egy-egy hosszanti csík látható rajta, oldalt pedig három-három ferde, vastag, hullámos fekete csík (kb. olyan szélesek mint a közöttük lévő sárga régiók), amelyek közül az első kettő vége megérinti a felső csíkot.

A hímeken jellemzően erősebb a fekete mintázat, potrohuk karcsú és a vége jól láthatóan kiszélesedik. Szemük élénkzöld, az O. forcipatus unguiculatus alfajnál azonban kék-zöldeskék. A nőstények habitusa sárgább, szemük kékesszürke, potrohuk egyenletesen hengeres.

Nehezen elkülöníthető, hasonló faj a csak Nyugat-Európában honos Onychogomphus uncatus.

Három alfaja ismert:

O. forcipatus forcipatus elterjedési területének északi és keleti része az Uráltól, Skandinávián át a Pireneusokig (Magyarországot is beleértve)
O. forcipatus ungiuculatus Nyugat-Mediterráneum
O. forcipatus albotibialis Kelet-Mediterráneum

Elterjedése[szerkesztés]

Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában honos. A mediterrán régióban gyakori, észak felé haladva egyre ritkább, de még Dél-Skandináviában is megtalálható. Magyarországon régen főleg a Duna-kanyarban volt nagy populációja, de ez a 60-as, 70-es években eltűnt. Újabban több helyen is megtalálták, a Rábában, a Felső-Tiszán, a Bódván és a Kerkán, valamint kisebb patakoknál is, de a folyami szitakötők közül így is az egyik legritkább.

Életmódja[szerkesztés]

Lárvája a kavicsos, sóderes aljzatú, viszonylag gyors folyású, oxigénben gazdag, kis-közepes vagy nagyobb (Felső-Tisza) folyóvizeket kedveli. Többnyire a kavicsokba kapaszkodva az aljzaton mozog, de szükség esetén úszik, vagy beássa magát. Gyakran együtt fordul elő az Aphelocheirus aestivalis fenékjáró poloskával. A lárva július elején alakul át imágóvá, amely többnyire a későbbiekben is a víz közelében marad. A hímek a vízfelszín és a partok közelében röpködnek, míg a nőstények inkább rejtőzködőek. A nőstény a víz színe fölött lebegve potyogtatja le viszonylag nagy petéit.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.