Csata a merville-i ütegért

Csata a merville-i ütegért
Konfliktus	Csata a merville-i ütegért
Helyszín	Merville Merville-Franceville-Plage része
Eredmény	Brit győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Náci Németország
Parancsnokok
Terence Otway Raimund Steiner
Szemben álló erők
150 130
Veszteségek
75 halott 22 halott
Térkép
Merville Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 49° 16′ 39″, ny. h. 0° 12′ 12″49.2775, -0.20333333333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Csata a merville-i ütegért témájú médiaállományokat.

A németek merville-i ütegéért folytatott csata a normandiai partraszállás egyik ütközete volt 1944. június 6-án.

Előzmények

Az üteget a németek a szövetséges partraszállás megakadályozására kiépített Atlanti fal részeként állították fel Franceville településrésztől mintegy két kilométerre délre, Merville településtől néhány száz méterre. A komplexumot nyílt mezők és gyümölcsösök vették körbe. 1944. március 6-án meglátogatta az üteget Erwin Rommel tábornagy, aki az erődítési munkálatok felgyorsítására adott utasítást. A létesítmény szívét, a betonépítményekkel védett négy löveget harckocsielhárító árok, 91 méter széles aknamező, másfél méter széles, 4,6 méter magas szögesdrótakadály, tizenöt géppuskaállás és egy 20 milliméteres légelhárító-gépágyú óvta. A partraszállás előtt készített légi felvételek alapján a szövetségesek úgy vélték, hogy az üteg 150 milliméteres ágyúkból áll, amelyek képesek tűz alatt tartani a Sword kódnevű partszakaszt, ahol a brit és a francia erők készülnek rohamozni.

1944 tavaszán a szövetséges légierő többször bombázta a német ágyúkat, de azok nem okoztak komolyabb károkat a két méter vastag falú bunkerokban, amelyeket földdel és agyaggal borítottak be építői. Mindazonáltal május 19-én a Brit Királyi Légierő egyik csapásában elesett a létesítmény parancsnoka, Wolter százados. Helyére Raimund Steiner hadnagyot nevezték ki. A helyőrség 160 katonából állt. A légitámadások sikertelensége miatt az Overlord hadművelet tervezői úgy döntöttek, hogy az üteget még a partraszállás előtt el kell foglalnia egy brit ejtőernyős egységnek. A 9. Ejtőernyős Zászlóalj és a 6. Légi Szállítású Hadosztály 700 katonájából álló kommandó parancsnokának Terence Otway alezredest jelölték ki. A felkészülés jegyében az angolok megépítették az üteg másolatát a Walbury Hillnél, és ott gyakorlatoztak.

Földet érés

Június 6-án egy órakor, George Smith őrnagy vezetésével kiugrottak az első brit ejtőernyősök, akiknek az volt a feladata, hogy kijelöljék az érkezési zónákat. Eközben Lancaster típusú bombázók megtámadták az üteget. Mivel a jelölő katonák rádiója összetört az ugráskor, nem tudtak kapcsolatba lépni az őket követő gépekkel, amelyeket a bombázás okozta füst is megzavart, így több pilóta elvétette a számára kijelölt területet, és összetévesztette az Ornes- és a Dives-folyót. Sok ejtőernyős a németek által elárasztott területen landolt, többen belefulladtak a mezőket borító vízbe a nehéz felszerelés miatt. A célpontjuktól távol földet érő katonák nem találták a gondosan memorizált tereptárgyakat, és eltévedtek.

Otway 370 méterre a kijelölt helyszíntől ért földet, egy ház közelében, amelyet a németek parancsnoki posztnak használtak. Egy rövid összecsapás után 1 óra 30-ra sikerült elérnie a zónáját. Hajnali három előtt tíz perccel még csak 150 gyűlt össze 600 katonájából, ráadásul felszerelésük jelentős része elveszett. Mindössze egy Vickers nehézgéppuskájuk és a szögesdrótakadályok leküzdésére használatos Bangalore-torpedóik voltak. Otway ennek ellenére úgy döntött, hogy megpróbálja teljesíteni a küldetést. A britek kevéssel négy óra előtt elérték Gonneville-sur-Merville-t, az ütegtől délkeletre, ahol találkoztak egy tucat felderítővel és utásszal, akik négy átjárót vágtak a szögesdrótakadályba. A britek jól láthatták, hogy a száz Lancaster nem okozott komolyabb károkat.

Otway négy csoportra osztotta katonáitː háromnak csoportnak le kellett kötnie a németek figyelmét a keleti és nyugati oldalon, míg a negyediknek északról, észrevétlenül kellett behatolnia a területre. A támadásra a géppuska és a Bangalore-torpedók robbanása adja majd meg a jelet. A tervek szerint fél ötre három Horsa típusú vitorlázó gépet vártak, amelyeknek az üteg területén landolnak. A gépek nem érkeztek meg, mert az egyik már Anglia felett visszafordult műszaki problémák miatt, a másik kettőt pedig eltalálta a német légelhárítás.

Támadás

Az ejtőernyősök megrohanták az üteget, ahol rövid, de heves közdelem bontakozott ki. A német nehézgéppuskák sok britet megöltek, de az ejtőernyősöknek sikerült foszforgránátokat dobniuk a bunkerek - bombázás utáni szellőztetés miatt - nyitva hagyott vasajtajai mögé. A levegőbeáramlást biztosító csövekbe is gránátokat dobtak, amelyek a betonnal megerősített lőállások belsejében robbantak. Az akció mindössze húsz percig tartott. A britek súlyos áldozat (70 halott vagy sebesült katona) árán elfoglalták a komplexumot. A németek közül 22 elesett, sokan fogságba kerültek, többen elmenekültek. Steiner hadnagy, aki nem volt a helyszínen a támadáskor, több ellentámadást is indított, de a britek visszaverték.

A bunkerekben kiderült, hogy az ágyúk csak 100 milliméteres régi cseh fegyverek, amelyek sokkal kevésbé hatékonyak, mint a feltételezett 150 milliméteresek. Miután a lövegeket tönkretették, jelzőrakétával jelezték a győzelmet. Otway maradék emberével másodlagos célpontja, Hameau du Oger felé indult, amely néhány kilométerre feküdt Merville-től délkeletre. A nap folyamán a németek visszafoglalták az üres objektumot, és a két lövegből kettőt rendbe hoztak, de tűzirányítás nélkül nem tudtak pontos lövéseket leadni. A német 736. Gyalogezred La Breche-i megfigyelői próbálták segíteni a tüzelést, de az ő állásuk is elesett. Június 7-én a britek megpróbálták visszafoglalni a komplexumot, de nem sikerült. Az üteg és Merville falu csak augusztus 17-én esett el végleg, amikor az Oxfordshire-i és Buckinghamshire-i ejtőernyősök elfoglalták.

Források

• ↑ Dday: Merville battery assault. Dday Overlord. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 19.