Csíkos guvat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csíkos guvat
CabalusDieffenbachiiKeulemans.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1872
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Gallirallus
Faj: G. dieffenbachii
Tudományos név
Gallirallus dieffenbachii
(G. R. Gray, 1843)
Szinonimák
  • Nesolimnas dieffenbachi
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csíkos guvat témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos guvat témájú kategóriát.

A csíkos guvat (Gallirallus dieffenbachii) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó mára kihalt faj.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1843-as felfedezésekor külön nemet hoztak létre számára a Nesolimnas nemet, melyet egymaga alkotott. Akkori tudományos neve Nesolimnas dieffenbachi volt. Egyike volt az első, korábban külön nemet alkotó guvatfajnak, melyet beolvasztottak a Gallirallus nembe.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólagosan az Új-Zélandhoz tartozó, Chatham-szigetek két tagján, a Chatham-szigeten és a Mangare-szigeten élt. Csonttani bizonyítékok alapján korábban a Pitt-szigeten is előfordult.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt egyetlen élő példány alapján ismert, melyet 1840-ben fogott Ernst Dieffenbach német geológus (aki után később a fajt elnevezték) Mangare-szigeten. Ezen egyed alapján írta le a fajt tudományosan 1843-ban G. R. Gray. Ezután nem sikerült többször élő egyedet befogni, de a fajt 1872-ig többször is látták.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csíkos guvat 31 centiméter hosszú volt. Hasonlított a szalagos guvatra (Gallirallus philippensis) (mely valószínűleg a legközelebbi rokona is volt), de nagyobb és erősebb madár volt. Testméretéhez képest elég nagy és erős csőre volt. Csonttani felépítése hasonlított az új-zélandi wekára (Gallirallus australis), bár az jóval nagyobb madár. Szárnyizmai és szárnyai erősen visszafejlettek voltak, így e faj nem tudott repülni.[1][2]

A madár háta barnás volt, rendezetlen homokszínű és fekete csíkokkal. Hátának elején barna és fekete széles csíkok voltak láthatóak. Feje és nyaka rozsdabarna színű volt. Csőrétől a szemén át egészen a nyakáig egy széles, gesztenyebarna szalag húzódott. Torka és a szeme körüli terület világos szürke színű volt. Világosszürke torka és barnásan csíkozott melle között egy szalag húzódott, mely fehér hegyű fekete tollakból állt, ezáltal jól elkülönült a torokrész és a mellrész. Hasa fekete-fehéren csíkozott, míg farka rozsdabarnával csíkozott fekete színű volt.[1][2][3][4]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel testfelépítésében nagyon hasonlít a wekára, feltételezhető, hogy életmódja is erősen emlékeztetett új-zélandi rokonáéra. Feltételezhetően a Chatham-szigetek nedves erdőiben, a páfrányokkal sűrűn benőtt részeken és a mocsarakban volt honos. Mint földön élő és fészkelő faj az erdőirtások és a mezőgazdaság nagyon hátrányosan érinthette amúgy sem túl nagy populációját.[1][2]

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj az európaiak érkezése előtt sem volt túl gyakori madár, mert a maori eredetű bennszülöttek új termőföldek nyerése céljából rendszeresen felégették élőhelyét és vadásztak is rá. Az európaiak megérkezése után azonban nagyon gyorsan kihalt a faj, a meghonosodott patkányok, elvadult kutyák és macskák vadászata miatt, melyek könnyen el tudták kapni ezt a röpképtelen fajt.[1][2][3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Dieter Luther: Die ausgestorbenen Vögel der Welt. 4. Auflage, unveränderter Nachdruck der Auflage von 1986. Magdeburg: Westkarp-Wiss und Heidelberg: Spektrum Akad. Verlag. 1995
  2. ^ a b c d T. H. Worthy and R.N. Holdaway: Quaternary fossil faunas from caves in Takaka Valley and on Takaka Hill, northwest Nelson, South Island, New Zealand. Journal of The Royal Society of New Zealand, Volume 24, Number 3, September 1994, pp 297-391
  3. ^ a b Walter Lawry Buller (1838-1906): A History of the Birds of New Zealand. 1888
  4. Ernest Dieffenbach, M. D.: Travels in New Zealand With Contributions to the Geography, Botany, and Natural History of that Country Vol. I. 1843, Capper reprint (facsimile), 1974

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dieffenbach-Ralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.