Condorcet-módszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Condorcet-módszer azoknak a választási rendszereknek a gyűjtőneve, amelyek eleget tesznek a Condorcet-kritériumnak: ha az egyik alternatíva egy-az-egyben bármelyik másikat megverné (ún. Condorcet-nyertes), az lesz a választás győztese. Előfordulhat, hogy nincs ilyen alternatíva (ez a Condorcet-paradoxon), ezt a különféle Condorcet-módszerek más-más módon oldják fel. Néhány ismertebb Condorcet-módszer a Kemény–Young-módszer, a rendezett párok módszere és a Schulze-módszer.

Egy Condorcet-módszerű szavazás összeszámlálásakor a szavazók rangsorolják az összes alternatívát, majd az összeszámolás során az alternatívákból az összes lehetséges módon párokat kell képezni, és megnézni, hogy az ilyen egyéni mérkőzéseknek a pár melyik tagja a győztese (melyik szerepel többször elöl az egyes szavazók által adott rangsorokban).

A Condorcet-módszerek a 18. századi matematikus és filozófus, Nicolas de Condorcet nevét viselik, habár a Condorcet-kritériumot már Ramon Llull is kidolgozta 1299-ben.[1]

Példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aladár, Béla és Cecil szavaznak, hogy a biciklitároló színe zöld, kék vagy sárga legyen. A következő szavazatokat adják le:

  • A: zsk (inkább legyen zöld, mint kék, és inkább sárga, mint kék)
  • B: ksz
  • C: s (inkább legyen sárga, mint bármi más; a másik két alternatíva között Cecil nem tesz különbséget)

A három alternatívának három lehetséges párosítása van: z-s, z-k, s-k. A zöld egyszer előzi a sárgát (Aladárnál), a sárga kétszer a zöldet, így a z-s mérkőzés kimenetele 1-2. Hasonlóan a z-k párosítás eredménye 1-1, a s-k párosításé 2-1, így a sárga minden párosításból győztesen kerül ki, tehát a szavazás eredménye a sárga szín.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hägele, G., Pukelsheim, F. (2001) Llull's writings on electoral systems”. Studia Lulliana 41, 3–38. o.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mészáros József – Szakadát István: Választási eljárások, választási rendszerek. Budapest: BME. 1993. 14–24. o. = BME Szociológia Tanszék kiadványai, 2.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ramon Llull katalán szent, a módszer 13. századi kidolgozója