Ciklohexén
| Ciklohexén | |||
| |||
| IUPAC-név | Ciklohexén | ||
| Más nevek | Tetrahidrobenzol, 1,2,3,4-tetrahidrobenzol, benzol-tetrahidrid, ciklohex-1-én, hexanaftilén, UN 2256 | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 110-83-8 | ||
| PubChem | 8079 | ||
| EINECS-szám | 203-807-8 | ||
| ChEBI | 36404 | ||
| RTECS szám | GW2500000 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C6H10 | ||
| Moláris tömeg | 82,15 g/mol | ||
| Megjelenés | folyadék | ||
| Sűrűség | 0,8111 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | −103,7 °C | ||
| Forráspont | 82,8 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | gyakorlatilag oldhatatlan (0,21 g/l 20 °C-on)[1] | ||
| Gőznyomás | 8,93 kPa (20 °C)
11,9 kPa (25 °C) | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Tűzveszélyes (F) Ártalmas (Xn) Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
| NFPA 704 |  3
1
0
| ||
| R mondatok | R11, R22, R51/53, R65[1] | ||
| S mondatok | S9, S16, S24/25, S61, S62[1] | ||
| Lobbanáspont | −12 °C | ||
| Öngyulladási hőmérséklet | 244 °C | ||
| Robbanási határ | 1–5% | ||
| LD50 | 1950 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A ciklohexén egy színtelen átlátszó folyékony cikloalkén, melynek átható kellemetlen szaga egy olajfinomítóéra emlékeztet.
Hosszabb ideig napfénynek és levegőnek kitéve nem stabil és használat előtt ajánlatos átdesztillálni, hogy eltávolítsuk belőle a szerves peroxidokat.
Felhasználás
[szerkesztés]A ciklohexént az adipinsav, a hexahidrobenzoesav, maleinsav, ciklohexanol és a ciklohexén-oxid gyártásakor használják. Ezen kívül oldószerként is alkalmazzák.
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclohexene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.