Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes
Chretien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes.jpg
Született 1721. december 6.
Párizs
Elhunyt 1794. április 22. (72 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása jogtudós, államférfi, botanikus
Fontosabb munkái Remontrances
Mémoire sur le mariage des protestants
Sur la nécessité de diminuer les dépenses
Mémoire sur les moyens d’accélérer les progrès de l’économie rurale en France

Chrétien-Guillaume de Lamoignon de Malesherbes (Párizs, 1721. december 6.Párizs, 1794. április 22.) francia jogtudós és államférfi.

Az Encyclopédie megmentője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatali (szolgálat alapján kapott) nemességhez tartozó, ismert párizsi családból származott. 1741-ben a párizsi bíróság főügyészhelyettesévé nevezték ki.

1750-ben a nyomdákat ellenőrző királyi cenzúra élére került. Ez a magas hivatal tette lehetővé számára, hogy megmentse az Enciklopédiát. Amikor eltörölték a kiadók előjogait, és elrendelték Diderot kéziratainak lefoglalását, Lamoignon de Malesherbes titokban magához hívatta Diderot-t, aki kétségbeesetten sietett hozzá. „Most mi lesz?”, kiáltott fel. „Hogyan tudom elvinni 24 óra leforgása alatt az összes kéziratomat? Nincs idő kiválogatni. És főleg, hol találok olyan embereket, akik hajlandók segíteni és megbizhatóak?” „Küldje el hozzám az egész anyagot”, válaszolta Malesherbes, „nálam senki nem fogja keresni.”

1771-ben feloszlatták a bíróságokat. Kollégáival szolidáris volt a híres Remontrances (Intelmek) írásával, melyet titokban terjesztett. A királyi elfogató parancs Párizstól 70 km-re helyezkedő kastélyába száműzte.

1787 és 1788 között az államtanács tagja volt. Reformokat javasolt, de nem hallgattak rá. XVI. Lajos ösztönzésére mégis kiadta az Értekezés a protestánsok házasságkötéséről című írását. 1787-ben sikerült elfogadtatnia a vallási türelemről szóló határozatot, amely rendezte a nem katolikus vallásúak polgári jogállását. Ezzel kezdetét vette a különböző vallási felekezetek elismerése.

Egyik unokája Chateaubriand bátyjához ment feleségül, másik unokája pedig Alexis de Tocqueille édesanyja volt.

A botanikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malesherbes-kastély

Malesherbes-et szenvedélyesen érdekelte a botanika. 24 évesen Antoine-Laurent de Jussieu botanikai előadásait hallgatta. A Malesherbes-kastély kertjeiben (Loiret megye) ültette el növényeit. Botanikáról levelezett Jean-Jacques Rousseauval és Thomas Jeffersonnal. Növényeket cserélt és tanácsokat kapott birtokos szomszédjától, a híres Duhamel du Monceau agronómustól. Unokaöccse a francia Szélcsendes-szigetek kormányzója volt, s a legkülönbözőbb magvakat kérte tőle.

Monsieur Guillaume álnéven beutazta Franciaországot, Svájcot és Hollandiát. Utazásai során nemcsak a mezőgazdaságot, de az ipari tevékenységeket is megfigyelte, s természetesen számos növényt is gyűjtött.

Bírálta Buffon grófját, és nyilvánosan visszautasította földtörténeti elméletét.

A Francia forradalom idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1792-ben meglátogatta Lausanneba emigrált lányát. Hamarosan visszatért Franciaországba, bár nem táplált illúziókat a forradalmat illetően. Hű maradt királyához, aki pedig egyáltalán nem kedvelte őt. Önként vállalta XVI. Lajos védelmét. Malesherbes levelet írt a Konvent elnökének. „Nem tudom, hogy a Nemzeti Konvent rendel-e védőügyvédet a király számára, illetve hogy lesz-e lehetősége ügyvédet választani. Az utóbbi esetben a király tudomására kívánom hozni, hogy ha személyemet választaná erre a feladatra, készen állok betöltésére”. XVI. Lajos ezt válaszolta: „Az Ön nagylelkűségét még értékesebbé teszi az a tény, hogy kockára teszi életét, bár az enyémet nem fogja tudni megmenteni”. 1793. január 20-án Malesherbes tudatta a királlyal a halálos ítéletet.

Egy decemberi napon, a Terror legsötétebb idején letartóztatták. Kiszakították vidéki kastélyából, és Párizsba vitték. Családjával együtt bebörtönözték az emigránsokkal való konspiráció vádjával. Vejét, Louis Le Peletier de Rosanbót 1794. április 21-én végezték ki. Másnap pedig őt, Antoinette lányát, Aline unokáját és férjét, Jean-Baptiste de Chateaubriand-t, valamint két titkárát vitték nyaktiló alá. Amikor a börtönt elhagyva elindult a vesztőhelyre vivő szekérhez, megbotlott egy kőben. „Ez rossz előjel”, mondta szomorú mosollyal. „Egy római polgár visszafordulna az én helyemben..

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sur la nécessité de diminuer les dépenses
  • Mémoire sur les moyens d’accélérer les progrès de l’économie rurale en France (lu à la Société royale d’agriculture), Paris, 1790,
  • Idée d’un agriculteur patriote sur le défrichement des terres incultes, sèches et maigres, connues sous le nom de landes, garrigues, gatines, friches..., Paris, 1791,

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Élisabeth Badinter, Les Remontrances de Malesherbes (1771-1775), 1985.
  • David Feuerwerker, L'Émancipation des Juifs en France. De l'Ancien Régime à la fin du Second Empire, Paris: Albin Michel, 1976 (ISBN 2-226-00316-9)
  • Paul et Pierrette Girault de Coursac, La Défense de Louis XVI par Melesherbes, Tronchet et Desèze précédée du procès-verbal de l'interrogation du roi, en collaboration avec Jean-Marc Varaut, F.X.de Guibert, 1993
  • Pierre Grosclaude, Malesherbes, témoin et interprète de son temps, Paris, 1961.
  • Jean Tulard, Jean-François Fayard et Alfred Fierro, Histoire et dictionnaire de la Révolution française, 1789-1799.