Carlo Denina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carlo Denina
Született1731. február 28.[1]
Revello[2]
Elhunyt1813. december 5. (82 évesen)[3][4]
Párizs[5]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Denina témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Carlo Giovanni Maria Denina (Revello (Piemont), 1731. február 28.Párizs, 1813. december 5.) olasz történész, filológus és író.

Élete[szerkesztés]

Torinóban végezte teológiai és bölcsészeti tanulmányait és 1754-ben Pinerolóban a humán tudományok tanára lett. Ezt az állását azonban el kellett hagynia, mert tanítványaival olyan vígjátékot adatott elő, melyet Denina maga írt, s melynek éle a papok ellen irányult. 1756-ban a szónoklattan, majd a görög- és olasz nyelv és irodalom tanára lett a torinói egyetemen. A Firenzében álnév alatt kiadott, a szerzeteseket ostorozó Dell' impiego delle persone című műve miatt másodízben vesztette el állását és a vercelli szemináriumban 6 hónapi fogságot szenvedett, melynek kitöltése után a kormány szülőhelyére száműzte. Nagy Frigyes meghívására 1782-ben Berlinbe utazott, ahol az akadémia tagja lett és előbb a követségi tanácsos címet kapta, majd berlini kanonok lett. Clef des langues című művét I. Napóleonnak ajánlotta, aki ezért Deninát császári könyvtárnokká nevezte ki Párizsba, mely állását haláláig megtartotta.

Nevezetesebb művei[szerkesztés]

  • Delle revoluzioni d'Italia libri ventiquattro (3 kötet, Torino, 1769-70)
  • Storia dell' Italia occidentale (6 kötet, Torino, 1809-10)
  • La Russiade (Berlin, 1799) (eposz, melyben Nagy Péter orosz cárt magasztalja)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  2. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 31.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 20.)
  5. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 28.)

Források[szerkesztés]