Budapesti Sertésközvágóhíd
| Budapesti Sertésközvágóhíd | |
 | |
| Település | Budapest IX. kerülete |
| Cím | Budapest IX. kerülete, Gubacsi út 6 A és B |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1897–1902 (a teljes létesítmény), illetve 1930–1932 (nagycsarnok) |
| Bezárás | 2001 |
| Lebontás éve | 2001[1] |
| Lebontás oka | bezárt a létesítmény |
| Építési stílus | eklektika |
| Védettség | 2 épület (víztorony, nagy csarnok) műemléki védettség alatt áll |
| Tervező | Mihályik István (a teljes létesítmény), Münnich Aladár (nagycsarnok) |
| Kivitelező | Kubinyi Imre |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| Elhelyezkedése | |
 Budapesti Sertésközvágóhíd
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 27′ 52″, k. h. 19° 05′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 52″, k. h. 19° 05′ 05″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti Sertésközvágóhíd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Budapesti Sertésközvágóhíd egy 20. század elején létesült, mára már megszűnt nagy élelmiszeripari üzem.
Története[szerkesztés]
Budapesten, a IX. kerületi Soroksári úton 1872-ben nyílt meg a Budapesti Marhaközvágóhíd. Míg a marhavágóhíd az Összekötő vasúti híd (népnyelven még: Déli összekötő vasúti híd) vonalától (az ún. Összekötő vasúttól, ez mai néven a Kőbánya felső–Kelenföld szakaszt jelenti) északra épült fel, 1895-ben tervezet készült ettől délre egy sertésvágóhíd megépítésére. Így a Ferencvárosi rendező-pályaudvar közvetlen szomszédságában, a mai Külső Mester utca és a Gubacsi út közötti részen 1897 és 1902 között fel is épült Budapest új, nagy sertésvágóhídja, és 1902. május 1-jén már meg is nyitotta kapuit. Tervezője Mihályik István székesfővárosi mérnök, kivitelezője Kubinyi Imre székesfővárosi mérnök volt.[2] Az üzem közvetlen vasúti kapcsolattal is rendelkezett, és hamar virágzásnak indult. 1930 és 1932 között nagy méretű csarnokot építettek a telepen Münnich Aladár tervei szerint.[3] A sertésvágóhíd fénykorában naponta 5000 házi sertés vágására került sor.
Az üzem területén működött az Országos Húsipari Kutatóintézet, majd 1974-től a Húsipari Múzeum is.[4]
Közel 100 évnyi fennállás után, a rendszerváltást követően számolták fel az üzemet. Épületeit kevés kivételével 2001-ben[1] elbontották: a Gubacsi úti oldalon egy régi irodaépület, a műemléki védelem alatt álló 20. század eleji díszes víztorony, valamint az 1932-es csarnok menekült meg. Érdekesség, hogy ekkoriban került sor a Külső Mester utca megépítésére is. A telepre újabb épület nem épült, napjainkban a terület egy része a Volánbusz autóbusz-parkolójaként funkcionál.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://www.transagent.hu/ta/hu/korabbi-projektek.php
- ↑ https://viztorony.hu/h/budapest/30.html
- ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20201218_a_vasbeton_szerkezetes_epites_uttoroje_130_eve_szuletett_munnich_aladar_epitesz
- ↑ http://chemonet.hu/hun/food/muzeum/husipari/hus_m.html
- ↑ Google Utcakép (2022. április). Google LLC. (Hozzáférés: 2022. június 30.)
Források[szerkesztés]
- Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963-207-595-1, 201. o.
- https://index.hu/belfold/budapest/2014/07/11/kisertetvagohid_a_gubacsi_uton/
- https://www.origo.hu/foto/20150716-elhagyott-epuletek-budapesten.html
- http://urbexbp2016.blogspot.com/2016/05/kerites-ugyan-mar-egy-gyonyoru.html
- https://viztorony.hu/h/budapest/30.html
További információk[szerkesztés]
- Fekete-fehér fényképek a 20. század első feléből
Magyar gyárak a millennium korában – Közvágóhíd – Youtube.com (a film mindkét vágóhíddal foglalkozik; érdekessége, hogy színes fényképek vannak benne a díszes eklektikus épületekről, vélhetően az 1990-es évekből, a vágóhíd elbontása előtti időből)
