Breuer lokomotor

Breuer lokomotor
Tengelyelrendezés	B
A Wikimédia Commons tartalmaz Breuer lokomotor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Breuer Lokomotor (TZp V/VL)

A nyitott szekrényű III-as típus egyik példánya 1985-ben Bochum-Dahlhausen vasútállomáson

A Breuer lokomotorjából, azaz kocsivontatójából néhány akadt Magyarországon, ezek közül a leghíresebb a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Csornai állomásán szolgáló tolatómozdony. Ezen kívül a Szeged-Csanádi Vasútnak T 1 aztán T 2 végül M 175.5001 egy mozdonya. Az Egercsehi Szénbányák és Portlandcement Rt. Kb 1 és Kb 2 pályaszámú III.-as típusú lokomotort használt, a Rimamurányi Vasmű Egyesületnek egy III. típusú gépe volt. És még két gépet szállítottak az országba, de nem tudni, hova.

Története

A Csorna állomáshoz csatlakozó két Magyar Királyi Államvasutak kezelésű vasútvonal miatt az 1920-as évek végén nagyon megnőtt a teherforgalom, ezért a GYSEV-nek új tolatómozdonyra volt szüksége. A választás a Szeged-Csanád Vasút és a Csehszlovák Államvasutak tulajdonában már bizonyított Maschinen und Armaturenfabrik vorm. H. Breuer & Co. nevű Frankfurt am Main-i székhelyű gyártó III. típusára esett. A vételi ajánlat száma 3102/1929 volt. A gép 13 500 német birodalmi márka volt. A mozdonyt 1929 szilvesztere előtti nap indította el a gyár, és 1930. január 10-én érkezett meg. A vasút Vulkapordány állomásra is szeretett volna egy lokomotort, ha az első beválik. A kezelő személyzetet a Szeged-Csanád Vasút egyik lokomotor vezetője tanította be. A benzinmotort a Vacuum Oil Company csornai telepéről látták el benzinnel. A mozdonyt tárolására egy csonkavágányt és annak végére egy fabódét építettek, amelyek összesen 6600 pengőbe kerültek. A költségen fele-fele részben osztozott a GYSEV és a MÁV. A lokomotor használatán és a költségein is osztozott a két vasúttársaság A GYSEV további példányok beszerzésén gondolkodott, de nem lett ezekből a tervekből semmi. A mozdony túlélte a második világháborút. A műszaki állapota a karbantartások hiánya miatt nagyon leromlott, ezért 1948-ban főjavítást végeztek rajta. A mozdony azonban hamarosan újra üzemképtelen lett motorhiba miatt. A helyzetet megelégelve a GYSEV meg kívánt tőle szabadulni. Ezután a Tatabányai Cement és Mészmű vette bérbe, onnan Selyp vasútállomásra, majd újra Tatabányára került 1951-ben. Ez az utolsó ismert előfordulása.

Műszaki adatok

A lokomotorokból ötféle változatot gyártottak:

A változatok főbb adatai

Típus	Hossz	Szélesség	Magasság	Szolgálati tömeg	Névleges teljesítmény	Maximális vonóerő	Maximális sebesség
I.	1900 mm	1520 mm	500 mm	1800 kg	10 LE	80 t	5–15 km/h
II.	2140 mm	2180 mm	1440 mm	2400 kg	28 LE	230 t	3–15 km/h
III.	2870 mm	2900 mm	2315 mm	3800 kg	40 LE	350 t	3–15 km/h
IV.	3080 mm	3000 mm	3230 mm	5200 kg	65 LE	420 t	3–25 km/h
V.	3360 mm	3000 mm	3384 mm	5800 kg	80 LE	500 t	3–25 km/h

A mozdony nem rendelkezett ütközőkkel, hanem pontosan egy méter magasságban elhelyezett mellgerendák segítségével tolta a maximálisan négy megrakott kocsit. A kocsikkal való össze- és szétkapcsolódás nem igényelt kocsirendezőt. A vezetőfülkéből mindkét irányba kinyúló rudazat segítségével a vezető a fülkéből is képes volt ezt elvégezni.

Források

• ↑ Indóház: Gardróbszekrény a síneken: A Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút LM 1 pályaszámú kocsivontatója. Indóház, V. évf. 7. sz. (2009. július) 40–44. o.
• Breuer mozdony fotója