Botsáskák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Botsáskák
Evolúciós időszak: Eocén - jelenkor
Ctenomorpha chronus
Ctenomorpha chronus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Botsáskák (Phasmatodea)
Jacobson & Bianchi, 1902
Szinonimák
  • Cheleutoptera
  • Phasmatoptera
  • Phasmida Leach, 1815
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Botsáskák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Botsáskák témájú kategóriát.

A botsáskák (Phasmatodea) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Nem sáskák, külön rendet alkotnak.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhosszuk fajtól függően változó 5–33 centiméter között, a nőstények nagyobbak, mint a hímek. Testük rendkívül változatos, faágakra vagy levelekre emlékeztetnek. Fejük gömbölyded, kicsi. Szájszervük erős, rágó, csápjuk változatos. Két összetett szemet és 2–3 pontszemet is viselnek. Előtoruk rendszerint rövid, mozgathatóan ízesül, középtoruk tekintélyes hosszúságot is elérhet, míg az utótor a potrohszelvénnyel majdnem egészen összenőtt. A szárnyaknak nem jutott fontos szerep: az egyes fajoknál a hímeknél, némelyiknél mindkét nemnél hiányzik, vagy pedig az első pár szárny nagyon kicsi, erősen kitinizált és a második pár hártyás. Lábaik hosszúak, vékonyak, egymáshoz hasonló járólábak, lábfejük öt ízű.

Napközben tökéletes rejtő alakjuknak köszönhetően észrevétlen rejtőznek a fák ágai között, éjszaka táplálkoznak. Ha mégis észreveszik és háborgatják őket, a botsáskák köpködve védekeznek.

A valaha mért leghosszabb rovar egy botsáska volt: a malajziai Pharnacia kirbyi teljes testhossza elérte az 555 mm-t. Sok más botsáska is igen hosszú lehet: a titánbotsáska (Acrophylla titan) hossza elérheti a 270 mm-t, de a Ctenomorpha genusz egyes fajai még nagyobbak, akár 300 mm hosszúak is lehetnek. A legnehezebb botsáska a malajziai Heteropteryx dilatata, amely 150 mm-es testhossz mellett 60 g tömegű.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A botsáskák a trópusokon mindenütt, emellett meleg és mérsékelt éghajlaton is megtalálhatók. Mivel a legtöbb botsáska még fel nem derített területen él, számuk ismeretlen.

Dél-Európában öt fajuk él; a két legismertebb a francia botsáska (Clonopsis gallica) és az olasz botsáska (Bacillus rossii)[1]

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajok többsége növényevő, de vannak ragadozók is. Sok faj élete egyetlen tápláléknövényétől függ, ezért állományukat valószínűleg kedvezőtlenül befolyásolja az esőerdők irtása.

A peterakás ideje a mérsékelt égövben nyáron van, a trópusokon az egész évben tart. A peték száma fajtól függően 100–1300 között van. A kifejlődéshez 3 hónaptól 3 évig kell, hogy elteljen. Hímjeik rendkívül ritkák, így a botsáskák szűznemzéssel is szaporodhatnak, ami annyit tesz, hogy a nőstények hímek közreműködése nélkül is termékeny petéket raknak.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi alrendek, alrendágak öregcsaládok és családok tartoznak:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Christopher O'Toole: Rovarok, Magyar kiadás © Novum kiadó, 2008. ISBN 978-963-9703-49-0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]