Bodola Lajos (geodéta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodola Lajos
Született 1859. október 9.
Sampierdarena, Olaszország
Elhunyt 1936. június 28. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mérnök,
egyetemi tanár

Bodola Lajos (Sampierdarena, Olaszország, 1859. október 9.Budapest, 1936. június 28.) mérnök, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1905).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bodola Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető 5/4-1-3

Bodola Lajos (1825-1897) fia. 1879-ben jött Magyarországra szüleivel. 1885-ben végezte el tanulmányait a József Műegyetemen, majd a hídépítéstani tanszéken lett tanársegéd. 1888-ban szerzett magántanári képesítést, 1893-tól adjunktusként tevékenykedett. 1894-től ny. rk. tanár, 1896-tól 1912-ig, nyugdíjazásáig a geodézia ny. rendes tanára. 1910-11-ben a Műegyetemen volt rektor. Tudományos érdeklődése kiterjedt a matematika, fizika, mechanika és csillagászat terére is a geodézián kívül. A geodéziát a közelítő matematika példájaként tárgyalta. A József Műegyetem 1922-ben tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. 1923-tól a Nemzetközi Súly- és Mértékbizottság titkára volt, 1928-tól pedig tiszteletbeli tagja.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Útmutatás magasságmérésekre (Bp., 1888)
  • Az elsőrendű háromszögelési szögmérésekről (Magyar Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1888)
  • A prizmatikus tükörrendszerekről és a háromélű prizmáról, különös tekintettel a szögkitűzésre (Bp., 1893)
  • A mérési hibák elmélete és a legkisebb négyzetek módszere (Bp., 1905)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]