Bodola Lajos (geodéta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodola Lajos
Született 1859. október 9.
Sampierdarena, Olaszország
Elhunyt 1936. június 28. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mérnök,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodola Lajos témájú médiaállományokat.

Bodola Lajos (Sampierdarena, Olaszország, 1859. október 9.Budapest, 1936. június 28.) mérnök, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1905).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bodola Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető 5/4-1-3

Bodola Lajos (1825-1897) fia. 1879-ben jött Magyarországra szüleivel. 1885-ben végezte el tanulmányait a József Műegyetemen, majd a hídépítéstani tanszéken lett tanársegéd. 1888-ban szerzett magántanári képesítést, 1893-tól adjunktusként tevékenykedett. 1894-től ny. rk. tanár, 1896-tól 1912-ig, nyugdíjazásáig a geodézia ny. rendes tanára. 1910-11-ben a Műegyetemen volt rektor. Tudományos érdeklődése kiterjedt a matematika, fizika, mechanika és csillagászat terére is a geodézián kívül. A geodéziát a közelítő matematika példájaként tárgyalta. A József Műegyetem 1922-ben tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. 1923-tól a Nemzetközi Súly- és Mértékbizottság titkára volt, 1928-tól pedig tiszteletbeli tagja.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Útmutatás magasságmérésekre (Bp., 1888)
  • Az elsőrendű háromszögelési szögmérésekről (Magyar Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1888)
  • A prizmatikus tükörrendszerekről és a háromélű prizmáról, különös tekintettel a szögkitűzésre (Bp., 1893)
  • A mérési hibák elmélete és a legkisebb négyzetek módszere (Bp., 1905)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 229. o.