Bodola Lajos (bányamérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodola Lajos
Vasárnapi Ujság 1897. 243. l.
Vasárnapi Ujság 1897. 243. l.
Született1825. augusztus 10.
Kézdimárkosfalva
Elhunyt1897. április 2. (71 évesen)
Kézdimárkosfalva
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMontanó Adél. (1858–1892)
GyermekeiBodola Lajos
SzüleiBodola Ferenc, Keresztes Zsófia
Foglalkozásabányamérnök
SablonWikidataSegítség

Bodola Lajos (Kézdimárkosfalva, 1825. augusztus 10. – Kézdimárkosfalva, 1897. április 2.) bányamérnök, Bodola Lajos (1859-1936) édesapja.[1]

Élete[szerkesztés]

Édesapja zágoni Bodola Ferenc (1783 – Kézdimárkosfalva, 1858. november 28.) református pap, esperes volt Kézdimárkosfalván. Édesanyja nagybaconi Keresztes Zsófia. (1785 – 1845. szeptember 29.) Szülei 1809. július 25-én kötöttek házasságot. Nyolc gyermekük született, Bodola Lajos volt a legfiatalabb. Középiskoláit a nagyenyedi református főiskolában végezte 1847-ben; onnét Nagyszebenbe ment, hogy az ottani Montanistikánál a bányászmérnökségre előismereteket szerezzen. 1848-49-ben rézágyukat öntött Bem tábornok hadserege részére Sepsiszentgyörgyön, Gábor Áron műszaki munkatársa volt. Vezette és oktatta a tüzérséget Háromszék védelme közben 1849. február 15-ig, amikor Bem tábornokhoz csatlakozott ütegével és jelen volt Nagyszeben bevételénél és az oroszok kiűzetésénél a Vöröstorony-szoroson át, ahol a szoros védelmére neveztetett ki és az ezüst koszorús érdemjellel lett kitüntetve. 1849. július 21-én Lüders tábornok által kiszoríttatva török földre menekült. Itt Kossuth Lajost követte Kiutahiáig; 1850. február végén megvált az emigrációtól, török szolgálatba lépett és mint tüzér százados egy lovas ütegnek volt parancsnoka Monasztirban 1851. augusztusig. Ekkor Kiutahiába ment Kossuthhoz, akitől megbízást kapott Olaszországba; Innét Svájcba és Franciaországba utazott, míg végül 1852 végén visszavonult a politikától és szaktudományához tért vissza. 1858-ban megnősült. Felesége Montanó Adél (1840 – Brassó, 1892. július 18.)[2] Genovában több emigráns mérnök társával szövetkezve 1853 tavaszán mint egy vállalkozó megbízottja Piemontban a Scrivia folyón kőhidat épített, azután vasútépítésnél végzett mérési munkálatokat. 1854-58-ban a genovai kikötőben a Cavour mólónak és a passonuovo alagútnak kiépítését vezette; 1859-60-ban genovai kereskedők számára közraktárakat épített; 1860-63-ban az Ancona-Róma vonalon a Fossató és Fabriano alagút munkálatait vezette. 1864-66-ban egy francia társulatnál volt alkalmazva, mint másod osztály-főnök a Tranto-Reggio vasút tervezésénél. 1866 végén állami szolgálatba lépett ugyanazon calabriai vasútvonalon; 1868-ban mint szakaszmérnök vezette a Rossano és Corigliano közti vasúti szakaszt. 1870-ben osztály-főmérnökké neveztetett ki és 1877-ig vezette a Pisticci-Ferrandino vasútvonal kiépítését. 1878-ban Szicíliába helyeztetett át, mint az ottani commissariatus technikai osztályának vezetője és vasúti felügyelő. 1879-ben hazatért, külhoni tartózkodása során szerzett tapasztalatait jól tudta használni a dél-magyarországi vízgazdálkodási munkálatoknál. Peklán rizst termelt, Dettán rizshántoló malmokat készített és meghonosította az olasz kenderáztatási rendszert; végül a Kőrös által elpusztult Bélzerénd községnek új területre költöztetésekor a telkeket mérte ki és osztotta fel. Számottevő eredményeket ért el a rizstermelés meghonosításában és fellendítésében. Ehhez kapcsolódóan több tanulmányt is írt, melyeket a Gazdasági Mérnök c. lap közölt. A Pusztaszéklai rizstermelőtelep igazgatójaként 1892-ben ment nyugdíjba.[3] Több cikket írt a Honba (1879-82.), Ellenőrbe (1879-82.), Nemzeti Hirlapba (1879.), Pesti Naplóba, Vasárnapi Ujságba (1879. 1881. 1882. 1885.), Nemzetbe (1882-83. 1885-88.), Gazdasági Lapokba (1880. 1885. A rizstermelés meghonosítására tett kisérletek Dél-magyarországon cz. hosszabb közlemény, 1888.), Mezőgazdasági Mérnökbe (1881-85. gazdasági czikkek), A Székely egylet Képes Naptárába (1890-re, a kendertermelésről).

Munkái[szerkesztés]

  • Memoire sur la guerre d'independence Hongrois. Genua, 1853. (Olaszra is lefordíttatott.)
  • Az olasz kenderkészítő gépekről. Bpest, 1880. (Függelékűl Bakay Nándor: A kender termesztése és kikészítése cz. művéhez.)
  • A rizs meghonosítása Magyarországon. Uo. 1881. Hat rajzt.
  • A kender jövője Magyarországon. Uo. 1881. Két rajzzal.
  • A rizs meghonosítása Magyarországon (Bp., 1889)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Bodola Lajos egyenes ágú ősei: Bodola család (zágoni)
  • Dr. Sipos III. Béla: A Sipos (kézdimárkosfalvi) és rokon, Jakó (lisznyói), Keresztes (nagybaconi), Bodola (zágoni) családfák.[4]
  • Sipos Béla: A Sipos (kézdimárkosfalvi) és rokon Barabás (kézdimárkosfalvi), Jakó (lisznyói), Keresztes (nagybaconi), Bodola (zágoni) családfák. I. II. III. rész. A www.terry.hu családtörténet oldalon.[5]

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

  • Szász Károly: B. L. emlékezete. in: Vasárnapi Ujság 1897. 242-243. old. Online
  • Kinizsi István: A sánta huszár naplója - Történelmi emlékek az 1848-1849-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből. II. kiadás, IMPRESS, Marosvásárhely, 1999, 7-75. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár. 1849.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zágoni Bodola Lajos gyászjelentése
  2. Id. Bodola Lajosné, sz. Montanó Adél halotti értesítője.Halotti értesítő. Montanó Adél
  3. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944 - AdatbázisokOnline. adatbazisokonline.hu. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
  4. Kezdőoldal. markosfalvi-sipos-csaladfa.freewb.hu. (Hozzáférés: 2020. október 22.)
  5. csaladfakutatasidocfájlok – Google Drive. drive.google.com. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
  6. A szabadságharc háromszéki arcai - 2008. március 15., szombat - (hu-RO nyelven). www.3szek.ro. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
  7. Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
  8. Kinizsi István: A "Sánta Huszár" naplója (Terebess Ázsia E-Tár). terebess.hu. (Hozzáférés: 2020. október 12.)