Biogazdálkodás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
13-09-01-kochtreffen-wien-RalfR-02.jpg

A biogazdálkodás (más néven: ökogazdálkodás, organikus gazdálkodás) olyan gazdálkodási forma, mely szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon alapul, a szintetikus műtrágya és (szintetikus) növényvédő szerek mellőzésével, például baktériumalapú biotrágyák használatával. Tevékenységek alatt itt erdő-, mező-, tájgazdálkodást, vidékfejlesztést és élelmiszertermelést értünk.

A biogazdálkodás előnye a mikroelemekben, vitaminokban gazdag, kevés káros anyagot tartalmazó biotermék. Míg a szokványos gazdálkodásban a károkozók elleni védelem érdekében rovarölő- és gyomirtó szereket használnak, addig a biogazdálkodásban a megelőzésé a főszerep. Ezért például nem szabad olyan növényeket egy területre, egymás után ültetni, melyeket azonos károkozók pusztítanak. Növényvédő szerek közül csak olyanokat használnak, melyek káros szermaradékot egyáltalán nem hagynak. Hozamfokozásra hormonok, antibiotikumok nem használhatóak fel, valamint nem termesztenek génmódosított növényeket.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember által űzött mezőgazdaság évezredeken keresztül biogazdálkodás volt, csupán az ipari forradalom megindulása után jött létre az a modern mezőgazdaság, mely egyre több mesterséges anyagot és technológiát alkalmaz. A nagyüzemi mezőgazdaság káros m ellékhatásai gyorsan napvilágra kerültek, így már az 1920-as években megjelent a biogazdálkodást célul tűző mozgalom, Közép-Európában, Rudolf Steiner munkássága nyomán.[1][2] Az általa kitalált biodinamikus gazdálkodás az egyik első modern példája a biogazdálkodásnak. Az 1940-es években ettől függetlenül Angliában is megjelent a biogazdálkodás, a mezőgazdaság egyre nagyobb szintetikus műtrágyafüggőségének és Albert Howard munkássága nyomán.[3] Jóllehet, maga a biogazdálkodás a legrégebbi mezőgazdasági termelési forma, Albert Howardot tartják az ipari forradalmat követő biogazdálkodás atyjának.


Alkalmazott technikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos mezőgazdaságban vegyszerrel orvosolt felmerülő problémák kiküszöbölése érdekében a biogazdálkodás számos alternatív módszert és technikát alkalmaz.

Talajmenedzsment[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdasághoz szükséges földnek nitrogénre, foszforra és káliumra is szüksége van, mikrotápanyagok és szimbiotikus gombák mellett. Ezek közül a nitrogénszükséglet fedezése a megfelelő időben az, ami a legtöbb gondot okozza a biogazdálkodók számára.[4] Ennek elérésére kiváló eszköz lehet a vetésforgó alkalmazása és a különböző zöld trágyák használata. A rizóbia baktériummal szimbióziosban élő hüvelyesek ültetése és a vegyes ültetés tovább segíthet a talaj nitrogéntartalmának növelésében, emellett védelmet nyújthat a rovarok és a betegségek ellen is.

A gyomnövények kontrollja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biogazdálkodás nem tűzi célul a gyomok teljes megsemmisítését, ehelyett azok csökkentését és elnyomását tartja megfelelőnek, például nagyobb verseny segítségével. Emellett is számos megoldás kínálkozik a gyomnövények ellen, így például a növények rotációja segítségével elkerülhető, hogy az egy bizonyos növénnyel párhuzamosan megjelenő gyomok hosszabb távon megmaradhassanak. Néhány évente a gyomokat elnyomó fedőnövények ültetése és a gyomnövények magvait károsító mikrobák megjelenése tovább képes csökkenteni azok megjelenését. A biogazdálkodás emellett természetesen alkalmaz fizikai és mechanikus megoldásokat is a gyomnövények irtása céljából, és van néhány természetes eredetű gyomirtó is, mint például a tömény ecetsav. A bioherbicidek alkalmazása azonban jelenleg csak csekély szerepet tölt be az organikus gazdaságok életében.

Egyéb élőlények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növényeket megtámadó baktériumok, állatok, gombák és rovarok ellen számos megoldás kínálkozik, kezdve a növények fizikai bekerítésétől a talajcseréig. A növények rotációja itt is hasznos lehet, a több növényt tartalmazó polikultúrák pedig különösen sokat segíthetnek a betegségek elkerülése érdekében, szemben a nagyüzemi mezőgazdaságban használt monokultúrákkal. A különböző kártevőktől úgy is meg lehet szabadulni, hogy azokat más organizmusok segítségével szorítjuk vissza, melyek nem vagy kevésbé károsak a növények életére. Végső esetben persze lehetséges biológia alapú növényvédő szereket, rovarirtókat vagy gombairtókat is alkalmazni, ám ezek használatára általában nincs gyakran szükség.

Gazdaságosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közhiedelemmel ellentétben az organikus gazdálkodás hozamai nem sokkal alacsonyabbak a hagyományos mezőgazdálkodásban elérteknél. Egyes tanulmányok szerint a hozam a hagyományos 91%-a[5], mások szerint a 95-100% közötti tartományban mozog,[6] közel fele akkora trágyázási és 97%-kal alacsonyabb gyomirtói költségekkel. A bioélelmiszerek árában található prémium tovább növeli az ilyen típusú mezőgazdaság versenyképességét.

További gazdasági előnyt jelent az is, hogy a biogazdálkodás jóval ellenállóbb az extrém időjárásra, aszály 70-90%-kal magasabb hozamot hoz, mint a hagyományos mezőgazdaság.[7] Az organikus gazdálkodás emellett hurrikán esetén a fedőtalajból 20-40%-kal többet őriz meg, és az egyéb károk is kisebbek.[8] A biogazdálkodás emellett munkaigényesebb a hagyományos mezőgazdasághoz képest, hiszen a vegyszerhasználat mellőzését a legtöbb esetben emberi munkával pótolják, így annak széleskörű elterjedése számos új mezőgazdasági munkahelyet is teremthet.[9]

A biogazdálkodás jelentőségét mutatja az is, hogy míg a bioélelmiszerek piaca 2001-es 20 milliárd dollárról 2007-re 46 milliárd dollárra nőtt.[10]

Jogi szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unióban – így hazánkban is – a mezőgazdasági termékeket, a belőlük készült élelmiszereket és takarmányokat csak akkor szabad ökológiai (biológiai, bio, öko, organikus) jelöléssel forgalmazni, ha a rájuk vonatkozó közösségi és hazai jogszabályok betartása mellett, az állam hatósági kontrollja alatt működő ellenőrzési rendszerben állították elő, és rendelkeznek ezekről igazolással (Magyarországon tanúsítvánnyal).

Hatályos EU-jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unió többek között az alábbi jogszabályokkal szabályozza a biogazdálkodást:

Hatályos magyar jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biogazdálkodás kritikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Holger Kirchmann, Gudni Thorvaldsson, Lars Bergström, Martin Gerzabek, Olof Andrén, Lars-Olov Eriksson and Mikael Winninge.szerk.: Holger Kirchmann and Lars Bergström: Organic Crop Production – Ambitions and Limitations. Berlin: Springer, 13–37. o (2008) „Organic agriculture can be traced back to the early 20th century, initiated by the Austrian spiritual philosopher Rudolf Steiner.” 
  2. Paull John (2011.). „Attending the First Organic Agriculture Course: Rudolf Steiner's Agriculture Course at Koberwitz, 1924” (PDF). European Journal of Social Sciences 21 (1), 64–70. o.  
  3. Paull, John (2006.). „The Farm as Organism: The Foundational Idea of Organic Agriculture”. Elementals ~ Journal of Bio-Dynamics Tasmania (83), 14–18. o.  
  4. Watson CA, Atkinson D, Gosling P, Jackson LR, Rayns FW. (2002.). „Managing soil fertility in organic farming systems”. Soil Use and Management 18, 239–247. o. DOI:10.1111/j.1475-2743.2002.tb00265.x. Hozzáférés ideje: 2009. május 29.   Preprint with free full-text.
  5. Stanhill, G. (1990). The comparative productivity of organic agriculture. Agriculture, Ecosystems, and Environment. 30(1-2):1-26
  6. The Information Bulletin of the Organic Farming Research Foundation accessdate=2005-12-18 Sablon:Wayback
  7. Lotter 2003:10
  8. A study of 1,804 organic farms in Central America hit by Hurricane Mitch: Holt-Gimenez, E. (2000) Hurricane Mitch Reveals Benefits of Sustainable Farming Techniques. PANNA.
  9. Morison, James, et al (2005). "Survey and analysis of labor on organic farms in the UK and Republic of Ireland", International Journal of Agricultural Sustainability(3):24-43
  10. Willer & Kilcher 2009

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Roszík Péter, a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke, a Biokontroll Hungária Ellenőrző és Tanúsító Nonprofit Kft. ügyvezetője (www.biokontroll.hu), 2009.
  • Dr. Lucskai Attila, Az ökológiai gazdálkodás. FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Budapest, 2006.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biogazdálkodás témájú médiaállományokat.