Ugrás a tartalomhoz

Berkó Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. április 5., 17:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Berkó Sándor
Született1918. február 13.
Losonc[1]
Elhunyt1942 (23-24 évesen)
Szovjetunió[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafordító
SablonWikidataSegítség

Berkó Sándor (Losonc, 1918. február 13.Szovjetunió, 1942 második fele) költő, műfordító.

Élete

Édesanyja varrónő volt. Gimnáziumi önképzőképzőkörben kezdett verseket írni. Tizenkét éves korára már négy nyelven (a magyaron kívül: csehül, németül, franciául) beszélt. Fordított cseh költőktől (Vitĭzlav Nezval, František Halas, Jiri Wolker). Az Indulás nevű rövid életű folyóiratnál ismerkedett meg Sándor Lászlóval, akivel élete végéig barátok maradtak.

Résztvevője volt a Tűz folyóirat szemináriumainak. Az ő biztatására küldte el verseit Gaál Gábor lapjának, a Korunknak. 1936 több szempontból is fordulópont volt az életében, ekkor kezdett publikálni a Prágai Magyar Hírlapban és a Pozsonyban megjelenő Magyar Újságban, és ekkor köteleződött el végleg a szocializmussal.

1938 elején a Magyar Napban kezdett írni, az első bécsi döntés után pedig az egyik legtermékenyebb szerző, miután több idősebb pályatársa úgy döntött, a kapcsolattartást a szocialistákkal szünetelteti. Ekkor keletkezett legfontosabb tanulmánya, amiben elsőként mutatott rá Komját Aladár életművének nagyságára.

Már ekkor tervezte első verseskötetét Ez nem legenda címmel megjelentetni, de Csehszlovákia felosztása és a zsidóüldözések miatt ez meghiúsult. Budapestre menekült, itt a Népszava külső munkatársaként dolgozott. Ezen kívül megjelent még a Korunkban, a Zsidó naptárban, a Független Újságban. Végül 1940 őszén saját költségén nyomtatja ki Losoncon első és egyetlen kis versgyűjteményét Az ördög köpenyében címmel.[2] Szeptemberben munkaszolgálatra hívták be a keleti határra. Halálának körülményei ma is tisztázatlanok. 1941-ből még maradt fent tábori képeslapja.[3]

Művei

  • Az ördög köpenyében; Losonc, 1940 (versek)
  • Nem vagy magadban. Versek; gyűjt., sajtó alá rend., utószó Csanda Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1964

Jegyzetek

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  2. Felvidéki magyar irodalomtörténet. Csanda Sándor: Első nemzedék. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  3. Sándor László néhány tollvonás Berkó Sándor arcképéhez

Források

További információk

  • Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László amatőr temetőkutató. Bp., Római Kiadó és Nyomdaipari Bt., 2001. 248 o.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994