Bercsényi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bercsényi László
Comte de Bercheny.jpg
Született 1689. augusztus 3.
Eperjes, magyar
Elhunyt 1778. január 9. (88 évesen)
Luzancy, francia
Nemzetisége magyar
Házastársa Anne Catherine Girard de Wiet
Gyermekei László, Magdolna, Katalin, Zsófia, Mária, Zsuzsanna, János, Miklós, Felícia, Szaniszló, Erzsébet, Ferenc
Szülei Bercsényi Miklós, Drugeth Krisztina
Foglalkozása testőrségi százados, marsall

Székesi gróf Bercsényi László Ignác (francia nyelvű formában: Ladislas Ignace de Bercheny, szlovák nyelvű formában: Ladislav Berčeni) (Eperjes, 1689. augusztus 3.Luzancy, Franciaország, 1778. január 9.), Bercsényi Miklós és első felesége, homonna Drugeth Krisztina fia, II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa, majd Franciaország marsallja.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Rákóczi közeli harcostársa, hadvezére volt. László már 19 éves korában a fejedelem testőrségének századosa lett. A trencséni csatában különösen kitüntette magát, amikor megmentette a sebesült fejedelem életét.

A szabadságharc bukása után Franciaországba emigrált, ahol megőrizhette rangját, sőt 1712-ben Ráttky György huszárezredében alezredes lett. Ezredével végigharcolta a spanyol örökösödési háborút. Sikerei nyomán 1719-ben ezredesi rendfokozatot kapott.

Ebben a korban az Európa hadászatban nagy szerepet kapott a magyar huszár típusú könnyűlovasság. Ezt felismerve a francia katonai vezetés Bercsényit bízta meg a fegyvernem franciaországi megszervezésével. 1720-ban XV. Lajos francia király engedélyével Rodostóban magyar emigránsokból megszervezte a nevét viselő önálló francia huszárezredet. A Ráttky-féle ezred megszűnése után az így létrejött Bercsényi-ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is. A Bercsényi-huszárok ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység (Les hussards de Bercheny; hivatalos nevükön 1er Régiment de Hussards Parachutistes (1er RHP), azaz Első huszár ejtőernyős ezred).

1726 decemberében megkapta a francia állampolgárságot. Huszárai élén részt vett a korabeli Franciaország minden nagy fegyveres konfliktusában; különösen kitüntette magát a lengyel örökösödési háborúban. 1734-ben brigadéros (dandártábornok) lett, majd 1738-ban tábori marsall. 1743-ban a francia huszárok főfelügyelője lett. 1744-ben, Elzász meghódítása után altábornagy. A következő évben Conti herceg visszavonulásának biztosításával tüntette ki magát. A huszárok mellett már a lovasság 32 további svadronya is a parancsnoksága alá tartozott.

Katonai tehetségét előmenetele mellett a Szent Lajos-rend adományozásával is elismerte a király, végül pedig, 1758. március 15-én megkapta a Franciaország marsallja címet, a legmagasabb francia katonai rendfokozatot. Személyes barátja lett Stanisław Leszczyńskinek, a trónjától megfosztott és Franciaországban élő lengyel királynak. Az ő birtokán élt annak haláláig, majd a saját kastélyában hunyt el, amit még 1729-ben vásárolt, a földesúri jogokkal együtt.

Arcmása domborművön a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1726. május 16-án vette feleségül Catherine Wiet-Girard-ot, egy fiatal polgárlányt Haguenau-ból, miután teherbe ejtette. 12 gyermekük közül hat élte meg a felnőttkort:

  • László János (1726)
  • Magdolna Katalin (1730-1795)
  • Katalin Franciska (1731-1773) apáca
  • Mária Zsófia (1732)
  • Mária Anna (1733-1796)
  • Zsuzsanna Felicia (1734)
  • László János (1735-1742)
  • Miklós Ferenc (1736-1762); neje: Agnés Victoire de Barthelot de Baye bárónő
  • Erzsébet Felicia (1738)
  • Szaniszló (1739-1740)
  • Katalin Erzsébet (1742-1765)
  • Ferenc Antal (1744-1811); első neje: Anna Louise Adelaide de Pange őrgrófnő; második neje: Prudence Thérése Adélaide de Santo Domingo őrgrófnő

Magyarországi utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánkban a MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj viseli a nevét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]